Kakas és labdakínzás

Elkövettem azt a szarvas hibát, hogy a bejglievős kóma kellős közepén nekiálltam blogolni.

Kacagok. De nem úgy finoman intellektuális mosollyal, hanem inkább levegőért kapkodva. Rájöttem, hogy világ tényleg megérett a pusztulásra.

Beírtam a AI-nak, hogy CBT. Cock and Ball Torture. A gép pedig, ez a dollármilliárdokból fejlesztett, neurális hálós, ez a túlmisztifikált istenképű csoda kidobta a megfejtést: Kakas és labdakínzás. :D

Lelki szemeim előtt... ott látom magam előtt a képet. A szadista domina belép a tömlöcbe, kezében nem egy ostor van, hanem egy kukoricával teli vödör, a sarokban meg egy focilabdán egyensúlyoz egy kendermagos tarajos.

Bassza meg! Hát mi ez, ha nem a modern kor tökéletes szimbolikája?

Azt hisszük, értjük a világot, mert van hozzá szótárunk. Azt hisszük, a technológia megoldja helyettünk az intimitást, a kommunikációt, a vágyat. De a gép nem tudja, mi a különbség a baromfiudvar és a herezacskó között.

A gépnek a cock az kakas. A ball az labda. A kontextus? Az íz? A fájdalom és a gyönyör mocskos kis határmezsgyéje? Azt leszarja. Neki az csak egy adathalmaz.

Ez a félrefordítás a görbe tükör. Megmutatja, mennyire elveszünk a szavakban, ha nincs mögöttük a hús-vér tapasztalás. Mert a CBT (a valódi, nem a baromfiudvaros) nem a szavakról szól. Hanem arról a zsigeri, lüktető érzésről, amikor a kontrollt átadod, amikor a fájdalom élessé teszi a valóságot. Ezt nem lehet algoritmizálni. Ezt nem lehet leprogramozni.

De amíg a világ a mesterséges intelligenciától várja a megváltást, addig készüljünk fel rá, hogy a hálószobában ezentúl kukoricát fogunk szórni. Mert az algoritmus szerint az jár a kakasnak.

Boldog Karácsonyt kívánok!