Válás után BDSM

Amikor először megláttam, ott állt fiatal és kívánatos lányként vörös dresszben, ártatlan tekintettel. Már indultam is, hogy magammal vonjam a parkettre és megismerjem a mozgását. Ami a táncban függőleges, az az ágyban vízszintes.

Emlékszem az érzésre, ahogy formás combja az enyémhez simult. Forróság áradt belőle.

Nem térek ki az utána jövő nyolc évre, meg hogy mi nem működött. Ne bízz abban, amit egy ember a házasságáról mond. Az a fontos, amit akkor érzel, amikor ismét egyedül vagy.

Visszatérni a táncterek fülledt forgatagába a szabadságot jelentette. A csillogó szemek, a nevetés, és a sok-sok érintés azt üzeni, hogy nem rozsdásodtam be, és még mindig értékem van a piacon.

De mit kezdjek most ezzel a szabadsággal? Régen olyan könnyű volt virágról-virágra szállni. Most viszont már azt is tudom, hogy milyen könnyű beleugrani baromságokba. Sosem tudhatod, miféle örvény rejlik a forró combok között. Talán nyolc év kell, mire az aljára jutsz és kikeveredsz belőle (mielőtt bárki is azzal gyanúsítana, hogy a punci miatt csináltam az egészet, közlöm, hogy ez csak egy metaforikus kijelentés).

Nem mondhatnám, hogy kihagytam a BDSM-et ebben a házasságomban, de csak most mutatkozik arra lehetőség, hogy olyan mélységben éljem át, ahogy igazán szeretem.

Nem az a nehéz, hogy nyakörvet rakj valakire. A nehéz az, hogy szabadon engedd azokat a vágyaidat és érzéseidet, amelyeket eddig pórázon tartottál. Ettől függetlenül már készítem a nyakörvet valaki számára, hogy bevezessem abba a mélységes birodalomba, amit annyira szeretek. Vajon mely ajtókat nyithatom ki és melyeket kell zárva tartanom? Ez már a partneren múlik.