Ahogy látom közben törlés volt, de sikerült visszanyernem a szöveget.
Lehet nőgyűlölőnek tekinteni, de felesleges. A dolog nem erről szólt, pusztán te kívántad ennek értelmezni azt, hogy egyszerű tapasztalatanyagot általános jellemzőnek tekintek. Egyrészt nekem is megvolt a magam merítése és igen változatos volt alapvető személyiségjegyek terén, mégis egyforma emberi női viselkedésminta ebben. Másrészt ebben benne van az általam szemlélt egyéb emberek kapcsolataiban is fellelt vonala ennek a viselkedésnek. Némelyik kimondottan, eszelősen durva, időszakos de olyan rúgás az adott ember lelkére, ami fordított esetben az összes válságstádiumon keresztüli sértettség egész életre kiható hangoztatásával járna. Amiről beszéltél, a felelősség visszahárítása, illetve hát ennek a békesség miatti elkerülésének az egyetlen opciója, a férfi elnyeli a lelke legmélyéig taposó szart és természetesen nem is hangoztathatja az élet végéig, hiszen akkor csak elodázta.
Másrészt hozzá kell tennem, már jó ideje, de ennyi idősen mindenképp végigvezetem a saját viselkedésemből fakadó lehetőségeket, többnyire előre, hiszen ember vagyok, akikkel kontaktust teremtek szintén emberek, egyszerű, jól behatárolható program szerint leszűkített emberi választási lehetőségeik vannak reakcióként, miként a reakcióblogod is egy ilyen volt. Annyira erős ez a programozottság, hogy általában egy egyszerű eldöntendő kérdésre adott nemleges válasz képes ebben felfoghatatlan zavart okozni, hiszen az igenleges az lényegében axioma jelleggel elvárt. Nem igazán vannak illúzióim, sem tarsadalmi, sem emberi. Ez persze valamelyest kényszeríti azt a némileg helyes meglátásodat amit incelszerűnek neveztél. Erőteljes a magányra szocializálódásom, hiszen nem az illúzióhajhászás vezérel. Könnyedén ismerkedek bárhol és bármikor, ha éppen kedvem van, de egyre kevésbé van kedvem a felesleges körökhöz. A sehová nem vezető kocsmai politizálástól kezdve aminek mindig ugyanaz a buta sóhajtozó mondat a vége, a jó eséllyel sehová nem vezető párzási rítus illuzórikus és programszerű beszélegtésmintájáig. Inkább a tényleges magamat adom, ha jó, jó, ha nem, akkor meg nem. Lehet nem ez a jó út a bugyikba és az illúzió ént kellene adnom, de leszarom. Ez az őszinteség szerintem.
Harmadrészt ettől valószínűleg egyszerre könnyű velem az élet és nehéz is, hiszen elég támogató voltam mindig, megadtam a bizalmat, az egyenlő felek együttélésének lehetőségét. A kis játekai lehetőségét amivel izgalmassá teheti önmaga számára az egészet. Legyek féltékeny? Ez az egyetlen, amiben kilépek a nyílt énből és oksa, bár nekem nincs szüksègem rá, anélkül is meg akarlak baszni bébi. Jól megkülönböztethető a csak játékból kiváltandó és a tenylegesen okot adó viselkedés és az arra való reakcióra a reakciók. Az egyiknél elvárt, a másiknál tiltott, már női logikával. A nem történt semmi és nem történt semmi két egész másik mondat. Ezt úgy húsz éve megspékeltem számukra azzal, hogy random produkálom a kívánt vagy nem kívánt tüneteket. Dobhatnék dobókockával is, de egy vállrándítással szoktam határozni. Ha már érzésekkel játszunk, akkor inkább én nézném az izzadt küszködést, amikor oktalan helyzetben a ténylegessel megegyező erős tüneteket produkálok, vagy indokolt helyzetben beleszarok az egészbe. Ha játszadozni akarsz, tessék.
Ennyiben veszek részt a játékban. De hogy kölcsönösen bántalmazóvá tegyem? Nem. Pont erről szólt amit te megfélelmlítésnek gondolsz. Ha tőlem elvárható, hogy ne legyek állat, szerintem jogos, ha elvárom, hogy önmagától ne legyen egy patkány az adott szeretendő nő. Ha nem sikerül neki valahogy, akkor tessék baszdmeg, nem történt semmi. Nem történt semmi. Csak a legelső alkalom legutolsó figyelmeztetése. Egyből több lehetséges évnyi gyötrődést átugorva. Nem történt semmi. Csak a dilemma, hogy A. Nem nyelem. B. Nem ütöttem meg. C. Nem követeltem semmit aztán, csak jeleztem, hogy velem mennyire nem történt semmi.
És az, hogy a sok nem történt semmi de ha mégis az a te hibád megtörténik, az bizony annak a folyománya, hogy fel sem merül a gátszabás akár ilyen módozata. Akár másabb sem. Akár erőszakosabb sem.
Ha mindannyiótokkal megtörtént, ha veled újra megtörtént, ha veled újra uugyanazzal megtörtént és nem tanultál belőle semmit csak egy bugyuta mi lehetett vele szintig jutottatok, ami egyenlő a sehová sem vezető, mindig ugyanazt ugyanúgy sehogy megoldani nem akaró kocsmai politizálás folyamatával, akkor a hiba szerintem a te készülékedben van.
Comments (0)