Domdodom

(Reaction to: A Szeretet koldusai 2)

Akkor ismét egy reakció. Pont az arrogancia ezen foka ésszerűtlen, amikor hosszan kifejtett álláspontok kiegyensúlyozottan mennek szembe az állításaid azon pontjaival, amit ez az arrogancia itat át. Tyúkszemekre lépés. Aligha. Maximum ha ezen hangsúllyal olvastad az érveket, felvetéseket. Ami valószínű a kiindulópontodból, hiszen kevéssé látszik reálisnak, hogy te pusztán egy Koral szám szövegét közvetítetted volna címadóként a blogbejegyzésedben és észre sem vetted ahogy ehhez valahogy hozzáíródott a foteldom, a férfi-nő meghatározása, ezzel ugye kizárva a kritériumnak nem megfeleltethető alanyokat és a többi.

A valaszomban pusztán, ahogy többen a sajátjukban, én is igyekeztem rámutatni egyes dolgok részbeni tarthatatlanságára. Szép dolog a vagyon, mindenki törekszik rá annyira, amennyire tud/akar.

De amint felvetettem az örökség és harácsolás viszonyát a kérdésben az első reakciómban, úgy most érdeklődve látom, ahogy elhatárolódsz a vagyontól a mostani reakcióm alapját képező bejegyzésedben ezen tágykörben. Mármint a vagyonból eredeztethető lehetőségek ténylegesen a vagyonból fakadnak. Mindegy a vagyon számára, hogy épített, szerzett, zsarolt, lopott, örökölt. Amennyiben van, az általa elérhető opciók azonosak. Így a kizárólagos férfi meghatározásod, hiszen a vagyona által bármelyik felhasznaló ugyanazt érheti el, végső soron pont általad, pont azokra érvényes a relációdban, akiket azokhoz a foteldomokhoz sorolsz, akiket azért tartasz foteldomnak mert nem rendelkeznek az általad meghatározottan nem foteldom vagyonnal.

Ez igen paradox. Hiszen a kigyúrt magamutogató izomagy is ha úgy tetszik, irányítja az életét. Vagy legalábbis irányíthatja. Ha vagyoni lehetőségekben méred a kapcsolatépítés opcióját. Az örökös is lehet határozott, beleszületetten kifejlett domináns, vagy akár kontrollmániás elmebeteg is. Ha nagyon sokat örökölt, odafröccsenhet neked is, hogy hány forintnál kezdődik a férfi. Majd megveregetheti a válladat, hogy nem akart megsérteni. Még leereszkedő mosolyt is csatolhat hozzá. Tehát ha elhatárolódsz tőlük és a vagyonuktól, miközben azt az átlagos közeget is alkotják részben ami a vagyonod következményeként igénybevett szolgáltatásokon és helyeken osztozik veled, mialatt pont ezt a vagyoni helyzetet határozod meg az ezzel nem rendelkezők minőségi meghatározására és az ebből eredeztethető, általad vélt foteldom mivoltukra, akkor gyakorlatilag önellentmondásba keveredtél.

Így Luciferrel értenék egyet, az élet irányítása inkább ahol a közös metszet létrejön. Még azt is hozzá tudnám tenni, hogy az élet irányítása nem feltétlenül a GDP PPP és a Forex bűvölése, nem feltétlenül olyan vagyoni gazdagságra törekvés, ami kötelező lépcsőfokokban tárgyiasult életpályamodell. Kéccámillió, okés veszek balatoni nyaralót, ötszáznál hajót kikötőbérléssel, megvan az egymilliárdos árbevétel, adózás után az..., ahha, ledózerolom a nyaralót, pusztuljon. Térkőbe fojtott kétszintes minimalista kocka a helyére, menjünk nyaralni drágám, én majd bezárkózok a nyaraló DOLGOZÓSZOBÁJÁBA.

Szép dolog a régi időkre visszavetíteni a férfi és nő meghatározását, de megintcsak kontraproduktívnak tűnik, hiszen ha a meghatározóddal azonos önkénnyel abban mérjük, hogy régen A FÉRFI fegyverrel az oldalán járt, akkor ugye ma a RandomSecurity bármely tagja az, míg a fegyvertelen csupaszsággal jóautós zilliárdos nem. Szóval rövidebbre zárva ezt az oldalát a dolognak, a gazdagság egy tényező ami segítheti, vagy túltolhatja a dominanciát, vagy akár annak megalapozatlan illúzióját is. Az egészséges egyensúlyban szerepet játszik, de ha ebben mérjük, akkor a tényleges tényezőt, az embert hagyjuk ki a folyamatból.

A NŐ pedig, mégha az alárendelődés régebben alapértelmezettebb is volt, mégsem járt feltétlenül a szexuális perverziónak alárendelődéssel, vagy csak időlegesen. És semmiképp nem keverném a ma megélhető vágyakat akaró és kiszolgáló nőket a kontrollmánia alatt kivert fogakkal, törött karokkal szenvedett társaikkal. Mindezt ne valamiféle feminim irányú csodálatként olvasd, egyszerű meglátás.

Végkövetkeztetésként tehát annyira jutnék, hogy az értelemmel és/vagy erővel bíró férfiak az élet minden pozíciójában lehetnek dominánsak.