A telexes BDSM riportfilm érdemeiről és hiányosságairól
Blogs »
Blog - Sztephanosz »
A telexes BDSM riportfilm érdemeiről és hiányosságairól
Valószínűleg az itt lévők nagy része találkozott a telexen nemrégiben megjelent riportfilmmel a hazai BDSM közösségről (https://telex.hu/video/2022/11/06/bdsm-dokumentumfilm-magyar-kozosseg-szex-szubkultura) és a készítővel való interjúval a film hátteréről (https://youtube.com/watch?v=5M5ummnRBsc).
Először is szerintem a legnagyobb és legfontosabb érdeme a riportfilmnek, hogy létezik.
Nagyon ritkán jelenik meg a populáris médiában a BDSM-ről autentikus tartalom – végképp ilyen terjedelemben. Külön érdeme a riportfilmnek, hogy az olvasó a közösség tagjain keresztül nyerhet bepillantást ebbe a világba és ismerheti meg a BDSM alapjait.
Beszélnek a konszenzualitásról, hogy a felszínes látszat ellenére itt minden résztvevő fél élvezi, ami történik, hogy a BDSM-nek köze nincs a bántalmazáshoz, vagy eloszlat olyan társadalmi tévhiteket, mint hogy a BDSM-et művelők beteg, traumatizált emberek lennének.
A film kimondott célja, hogy bemutassa a magyar BDSM közösséget és hogy egy átfogó képet adjon erről a típusú szexualitásról – azonban szerintem a film két lényegi dologban is egyoldalúan és így (részben) tévesen mutatja be a közösségünket.
Egyrészt a filmben is elhangzik, hogy a BDSM egyik tipikus média reprezentációja az, amikor (professzionális) női Dominák korbácsolnak férfiakat. Habár a filmben elhangzik ez problémás, mégis a film maga is ugyan elköveti ugyan ezt a hibát: a filmben is jóval több Domina szólal meg, mint Dom, és még férfi szubok többször hosszabban is megjelennek, addig női szubok inkább csak alig-alig. Ezzel egy külső szemlélő számára azt a látszatot kelti a film, hogy magyar BDSM közösségben a femdom lenne az általánosan jellemző, míg a férfi Dominánsok, és a női szubok inkább csak a periférián vannak – ami viszont nyilvánvalóan nem igaz. (mondjuk én személy szerint nem feltétlenül bánnám ha ez így lenne, de most nem rólam van szó ;) )
Ezt azért is tartom problémásnak, mert férfi Dom-női szub felállás tipikus reprezentációja a populáris médiában A szürke ötven árnyalata vagy a 365 nap szerű képződmények amelyek BDSM-et teljesen eltorzítva szexualizált bántalmazó kapcsoltként ábrázolják. Ezzel a problémával a riportfilm lényegében csak egy utalás szerű mondat erejéig foglalkozik, és nem oszlatja el az ezzel kapcsolatos tipikus társadalmi tévhiteket.
Másrészt szerintem szintén problémás a filmben, hogy a BDSM-et elsősorban a fétis oldaláról mutatja be. Természetesen a ruha/eszköz fétis szorosan hozzátartozik a BDSM-hez, azonban mégis csak egy része annak. A populáris médiában/filmekben a BDSM-et előszeretettel szokás úgy ábrázolni, hogy attól lesz valaki jó Dom/Domina, hogy rengeteg eszközzel, menő ruhatárral és rendkívül felszerelt játszószobával rendelkezik. Viszont ez a megközelítés elsiklik afelett, hogy a BDSM a közösség egy elég jelentős része számára legalább annyira (vagy inkább elsősorban) pszichológai játék, amelynek a különböző eszközök nem feltétlenül részei, inkább csak kiegészítő kellékei.
Ezzel szemben a riportfilm a ruhafétist nem úgy mutatja be, mint a BDSM-nek egy alrésze, amely kinek kinek a vágyai szerint tetszik vagy nem tetszik, hanem mint egy általános a BDSM megéléséhez szükséges dolgot.
Mindezzel együtt is, szerintem rendkívül pozitív hogy elkészült ez a film, és remélem sokak számára nyit utat ebbe a világba és segíti hogy a szélesebb társadalom minél inkább elfogadjon minket.
Ti mit gondoltok?
Először is szerintem a legnagyobb és legfontosabb érdeme a riportfilmnek, hogy létezik.
Nagyon ritkán jelenik meg a populáris médiában a BDSM-ről autentikus tartalom – végképp ilyen terjedelemben. Külön érdeme a riportfilmnek, hogy az olvasó a közösség tagjain keresztül nyerhet bepillantást ebbe a világba és ismerheti meg a BDSM alapjait.
Beszélnek a konszenzualitásról, hogy a felszínes látszat ellenére itt minden résztvevő fél élvezi, ami történik, hogy a BDSM-nek köze nincs a bántalmazáshoz, vagy eloszlat olyan társadalmi tévhiteket, mint hogy a BDSM-et művelők beteg, traumatizált emberek lennének.
A film kimondott célja, hogy bemutassa a magyar BDSM közösséget és hogy egy átfogó képet adjon erről a típusú szexualitásról – azonban szerintem a film két lényegi dologban is egyoldalúan és így (részben) tévesen mutatja be a közösségünket.
Egyrészt a filmben is elhangzik, hogy a BDSM egyik tipikus média reprezentációja az, amikor (professzionális) női Dominák korbácsolnak férfiakat. Habár a filmben elhangzik ez problémás, mégis a film maga is ugyan elköveti ugyan ezt a hibát: a filmben is jóval több Domina szólal meg, mint Dom, és még férfi szubok többször hosszabban is megjelennek, addig női szubok inkább csak alig-alig. Ezzel egy külső szemlélő számára azt a látszatot kelti a film, hogy magyar BDSM közösségben a femdom lenne az általánosan jellemző, míg a férfi Dominánsok, és a női szubok inkább csak a periférián vannak – ami viszont nyilvánvalóan nem igaz. (mondjuk én személy szerint nem feltétlenül bánnám ha ez így lenne, de most nem rólam van szó ;) )
Ezt azért is tartom problémásnak, mert férfi Dom-női szub felállás tipikus reprezentációja a populáris médiában A szürke ötven árnyalata vagy a 365 nap szerű képződmények amelyek BDSM-et teljesen eltorzítva szexualizált bántalmazó kapcsoltként ábrázolják. Ezzel a problémával a riportfilm lényegében csak egy utalás szerű mondat erejéig foglalkozik, és nem oszlatja el az ezzel kapcsolatos tipikus társadalmi tévhiteket.
Másrészt szerintem szintén problémás a filmben, hogy a BDSM-et elsősorban a fétis oldaláról mutatja be. Természetesen a ruha/eszköz fétis szorosan hozzátartozik a BDSM-hez, azonban mégis csak egy része annak. A populáris médiában/filmekben a BDSM-et előszeretettel szokás úgy ábrázolni, hogy attól lesz valaki jó Dom/Domina, hogy rengeteg eszközzel, menő ruhatárral és rendkívül felszerelt játszószobával rendelkezik. Viszont ez a megközelítés elsiklik afelett, hogy a BDSM a közösség egy elég jelentős része számára legalább annyira (vagy inkább elsősorban) pszichológai játék, amelynek a különböző eszközök nem feltétlenül részei, inkább csak kiegészítő kellékei.
Ezzel szemben a riportfilm a ruhafétist nem úgy mutatja be, mint a BDSM-nek egy alrésze, amely kinek kinek a vágyai szerint tetszik vagy nem tetszik, hanem mint egy általános a BDSM megéléséhez szükséges dolgot.
Mindezzel együtt is, szerintem rendkívül pozitív hogy elkészült ez a film, és remélem sokak számára nyit utat ebbe a világba és segíti hogy a szélesebb társadalom minél inkább elfogadjon minket.
Ti mit gondoltok?
Comments (17)
csak ha írnak utánam, nem lehet már javítani, ez annyira bosszantó. nem mindig veszem észre, h elgépelem.
(meg ha nincs rajtam a szemcsi, akkor szinte "vakon" gépelek...)
A társadalmilag előtérben lévő női egyenjogúsági törekvésekbe való beillesztéshez viszont fantasztikus, hogy a nagyközönséggel megismertették azt, hogy köztünk a nők is vállalnak vezető szerepet és dominanciát.
Nem teljesen saját gondolataim, beszéltem olyan friss regisztrálttal, aki a fentieket fogalmazta meg és a videó hatására kereste meg a közösséget. Egyébként subnak érzi magát.
Azt gonolom, hogy az utolsóm mondat azért nagyon messze van a negatív kritikától.
De lehet, nekem is jobb, ha Halgass! a nevem...😶
Az autóm meg érvényes parkolójeggyel az utcán állt, én nem bántam, csak a cikk megjelenése után volt nagy röhögés az OT-s meg a tuningos körökben, ami nem nekem volt ciki, hanem az indexnek. :D Csak a tájékoztatás hiányosságaira hoztam példának.
https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/sapi/69633-adatlap
Fontosnak tartom, hogy mi, a közösség tagjai árnyalt véleményt alkossunk egy rólunk szóló riportfilm kapcsán és hogy megbeszéljük, hogy mennyire tartjuk pontosnak (ha mi nem tesszük meg akkor kicsoda?), és esetleg ezt közvetítsük azok felé akik a videó kapcsán ismerkednek ezzel a műfajjal.
Megjegyzéseim nem a filmben szereplőkről szólnak. Minden tiszteletem az övék, hogy kiálltak és széles nyílvánosság előtt beszéltek erről a témáról (bennem fel sem merült hogy ezért bárki pénzt kapott volna, tudom hogy ez nem így működik).
Igen, valóban fontos dilemma, hogy mi történjen akkor, ha nem találnak ilyen vagy olyan nyilatkozókat a témában. Ebben az esetben készítők felelőssége, hogy ezt mennyire érzik problémának, illetve, hogy egyéb eszközökkel (pl. narrációval) ezzel próbálnak e valamit kezdeni (itt ezt nem tették meg).
És igen, szándékomban állt ezt a bejegyzést eljuttatni az alkotóknak, mivel szerintem fontos, hogy minél több visszajelzést kapjanak a közösség tagjaitól, de előtte érdekelt hogy mások mit gondolnak a témáról.
Az pedig, hogy kik szerepelnek a filmben, az azért is van, mert alig vagyunk páran, akik arccal felmerjük vállalni magunkat. Viszont senkit sem lehet erre kényszeríteni. Így ha kevés a szubmisszív nő, annak lehet, hogy érdemes az okait megkeresni.
Lehet szebbet, jobbat kihozni a témából, mindenki előtt nyitva áll a az aranykapu.