A vízcseppek szaggatta fekete utcákon gyalogolunk.
Én és Ő.
Egymásba karolva. Soha nem látott távolság van köztünk.
Legfeljebb csak ruhánkból kipárolgó gőzök egyesülhetnek mögöttünk.
Mint a barlangban gomolygó ködök elegye, olyan lett viszonyunk.
Ruhák a szárítókötélen.
Lobognak. A szél mozgatja őket.
A hajnali utcák lépések koptatta ösvényei.
Macskakövek visszhangja töri a csendet.
Sötét van, az ostorlámpa kontaktos.
A color együttes szól a rádióban, valahogy aktuális.
A radiohullámok mindenkin áthatolnak.
Össze lehetne montázsolni a csontvázainkat. X ray- x cross.
Fuzionáljunk! Bízzunk a magfúzióban!
Végső fegyver.
Ítéletnapi.
Holnap van a születésnapom. Gondoltam még őt is meghívom.
Talán reggelre mindenki felébred, én is.
Comments (0)