Végre

"Végre,

Most, hogy végre látlak,

Van kire gondolnom.

Végre,

És ha meg nem is kívánlak,

Azért lesz miről álmodnom.

Eszembe jutsz

És elénekellek,

Szóvá teszlek,

Újjáteremtelek,

Csak engedd meg.

Végre,

Meríts erőt a szóból,

Ami hozzád beszél.

Végre,

A szemed tüzének hódol,

A vers, ami miattad él.

Így lettél múzsa,

Így köt majd gúzsba,

Egyetlen dallam,

Hogy végre szabad legyél,

Hogy többé ne félj.

Hogy többé ne félj.

Nem kell, hogy észrevedd,

Mert meg sem értheted.

Nem látja szép szemed,

Hogy az átok alól

Végre,

Feloldoztál.

Zavartan felnevetsz,

Örülsz, hogy itt lehetsz.

Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,

De az átok alól

Végre,

Feloldoztál.

Végre,

Egy kérdésre vár csak a válasz,

A titkod hadd' legyek én.

Végre,

Ha a boldogtalanság fáraszt,

Talán jóvátehetném.

Bizonytalan

És egyszerű szándék,

Maga a játék

Az igazi ajándék,

Csak ne dobd el még.

Csak ne dobd el még.

Nem kell, hogy észrevedd,

Mert meg sem értheted.

Nem látja szép szemed,

Hogy az átok alól

Végre,

Feloldoztál.

Zavartan felnevetsz,

Örülsz, hogy itt lehetsz.

Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,

De az átok alól

Végre,

Feloldoztál."

Bő nyolc hónap, lassan kilenc.

Embert próbáló viharok, lelket melengető élmények.

Egy hét Nála, Vele. Valamint a lányaimmal.

Előtte egy hétvége az Anyukájánál.

Egyre konkrétabb tervek.

Egyre csak feltoluló érzések, hogy talán nem csak a már meglévő porontyaimnak lehetne a tökéletes Anya-pótló. Sőt, ha sokkal hamarabb találunk egymásra, Ő lenne az, aki az igazi Anyukájuk lehetett volna.

Merengés, felejtő okfejtés.

De benne van a pakliban, hogy én újra Apuka leszek, Ő pedig először, Anyuka. 😊

És ez több, sokkal több annál, mint amit valaha reméltem, hogy valakinek adni tudnék újra.

Hogy valakinek adni szeretném újra.

Fantasztikus érzés.

Nem tudom, pontosan kinek is kell hálát adnom, de remélem, érzi, hogy köszönöm és örökké hálás leszek érte, hogy végül ide vezette az utam.

Köszönöm.

A dalszöveget Ákostól idéztem.