L, mint Lehetőség

Vajon hányszor adatik meg egy ember életében, hogy találjon valaki olyat társnak, aki nem azt látja bennünk, amit jelenleg tudunk nyújtani, hanem azt, amivé válhatunk?

Vajon hányszor vesszük észre az éppen alakuló kapcsolatban azt a pluszt, amiért, akiért érdemes felülvizsgálni addigi beidegződéseinket, kialakult metódusainkat?

Vajon mennyi lehetőséget szalasztunk el pusztán amiatt, hogy azt hisszük, már mindent is láttunk, mindent is megtapasztaltunk?

Skatulyákba rendezzük mindazokat, akikkel kapcsolatba kerülünk, miközben éppen az igazit keressük véget nem érően. És ahogy az utóbbi napokban pár blogban érintőlegesen felmerült, félünk már időt pazarolni az ismeretlenekkel való ismerkedésre, mert félünk a sérüléstől, félünk csak szimplán belefeledkezni a jelenlegi beszélgetésbe, levelezésbe, ismerkedésbe.

Félünk önmagunkat adni és félünk elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Félünk lehetőséget látni, inkább az eltérésekre, különbözőségekre, problémás adottságokra koncentrálunk. Red flag, ahogy mondják, bármilyen vélt, vagy valós apróság miatt.

Ha létezik ez a kifejezés, akkor miért nem létezik az ellenkezője? Nevezzük Green flag-nek. Legyen zöld az a zászló, legyen szabad az út.

Nem akarok arra koncentrálni, ami problémás a másikban. Arra szeretnék koncentrálni, ami jó benne. Amit megkedveltem benne. Amiért váltottunk pár levelet. Amiért belekezdtünk, amiért érzünk valamit egymás iránt. Amiért egyre több levelet váltunk. Amiből talán arra lehet következtetni, hogy ő is a lehetőségeket látja bennem, nem a kizáró okokat.

Valahol a napokban elhangzott az is, hogy jelentkezzenek olyanok, akik ezen az oldalon találtak rá valakire, akivel elindultak valamerre. Hát, én most jelentkezem. Én sem bíztam benne már, de végül itt leltem rá. És elindultunk. Együtt. Valahová.

Nem zökkenőmentesen és főleg nem magától értetődően zajlanak az események. De zajlanak.

Változunk és változtatunk egymáson. Akarva, akaratlanul. De szerintem ez csakis így működhet.

Lehetőség.

Esély.

Adni.

Kapni.

De főként, változni, cselekedni, soha véget nem érően.

Továbbra sem tanács, nem megmondás.

Végre, valahára igazi megélés.

Köszönöm a figyelmet.

Kívánom a megértést.

Keresem az utat.

Követem a szívem.