Különös Szilveszter

Abszolút megértem a szomorú, elkeseredett, 'jövőre majd jobb lesz' jellegű írásokat. Nekem jelenleg nincs okom panaszra, tökéletesen alakult az óév vége, jövőre inkább feladatok lesznek. Dolgozni azon a törékeny kapcsolaton, ami jelenleg minden boldogságom forrása. És éppen emiatt dolgoznom kell magamon is. Hogy jövő ilyenkor is elmondhassam, boldogan telt az új év is.

Talán kegyetlenül fog hangzani, amit gondolok, de a panaszkodás még senkit sem vitt előre. Bő hat évig panaszkodtam én is, bár csak magamban. Nem vagyok érzéketlen és főleg nem vagyok kemény. Szimplán csak nem írom ki nyilvánosan, ha valami nem sikerült jól.

A jót, a boldogat, az örömtelit, azt írom meg. Ez nem azt jelenti persze, hogy minden kerek lenne. Nem az, sosem lehet minden kerek és a szánk íze szerint való. Talán meglepő, de maga a boldogság sem az. Sőt, talán az a legdolgosabb érzés a világon. Mert megesik, hogy ránk talál, de magától sosem marad velünk. Sokszor fáj és sokat kell dolgozni rajta, érte, de ez ilyen. Viszont, ha már megvan, akkor a magamfajták nagyon szeretnék megtartani, lehetőleg örökre.

Amíg magányos voltam, mindig erre az érzésre vágytam. Most megvan, végre. Tényleg nagyon boldog vagyok. Viszont ez azzal is együtt jár, hogy most már megint van mit, van kit elveszítenem. És ez pokoli érzés tud lenni. De mégsem cserélnék jelenleg senkivel sem a világon.

"Akkor fogod tudni, hogy jól vagy,

Ha nem találsz már senkit,

Akinek a helyébe' lennél."

Konklúzió? Az nincs, hiszen nem vagyunk egyformák.

De így legalább meg tudjuk különböztetni magunkat egymástól. 🙂

Részemről a lehető legtöbb boldogságot kívánom mindenkinek jövőre. És minél több boldog hangvételű irományt ide a blogfalra.

Jövőre veletek ugyanitt.

Boldog Új Évet!