Felkiáltójel és egyéb örömforrások
- VIP
- Has public albums
- Has blog
Nem szeretek kiabálni.
Olyannyira nem, hogy írásban sem teszem sosem.
Ez néha furán néz ki, mert olvasva a leírt szavakat, sokszor olyan a mondatkörnyezet, hogy megkívánná a mondatvégi felkiáltójelet.
De kitartottam, eltökéltem, hogy márpedig én sosem fogom felemelni a hangom írásban sem.
Most meg... Kezdem megérteni, néha miért szükséges eme írásjel. Próbálkozom is vele, hogy megtanuljam a megfelelő helyen, módon és időben használni.
Köszönöm Neked, C.....l!
Köszönöm, hogy értékeled az apró, de számomra zsigeri gesztusokat.
Köszönöm, hogy benned ott van még az a régi korok Hölgye, akiért őszintén rajonghatok.
Köszönöm, hogy egyszerre tudsz vad, szenvedélyes, szende, nyafi és cuki is lenni.
Köszönöm, hogy VAGY!
(Ha olvasod ezt, akkor tudnod kell, hogy...
...Te vagy az első, aki ennyire mélyen értékeli a szavaimban rejlő lehetőségeket. A bókolás mindig is bennem volt, de ahogy Te reagálsz rájuk... és ahogy visszabókolsz...
...az nagyon új nekem.)
Hogy mindezt miért nyilvánosan, egy blog formájában teszem? Mert van egy célom, amit szeretnék végigvinni. Szeretném elérni, hogy a boldogság is egyre inkább jelen legyen az itteni írások között.
Persze, én most boldog vagyok, így mondhatjátok, hogy nekem most könnyű.
De bármennyire is utópisztikus vágy, szeretném, ha sokkal többen lennénk boldogok. Vagy legalábbis sokkal többen adnának hangot a boldogságuknak.
Mert a mosoly mosolyt szül.
Mindig is ebben hittem.
Annyi változott csak, hogy most már érzem és élem is.
Mert valaki olyan szinten mosolygott vissza belém, ahogy csak remélni tudtam ezelőtt.
Zagyva lett, tudom.
De a Ziziség már csak ilyen.
Imádok Zizi lenni.
Imádom, hogy lett végre egy Zizim.
Imádom, hogy együtt tágítjuk a Ziziség határait.
Hasonló Boldogságot Mindenkinek!
És, ha szabad kérnem, amikor beköszön nálatok is a Boldogság, adjatok neki hangot és írjatok róla!
🩵
Comments (1)