Blog - SzandraBaba (2/2)

Kommentelhetőség
Egy fura kérdést tennék fel és semmi rossz szándék nincs bennem, csak érdekelne, hogy miért cselekszenek így némely blogolók. Ha már megosztjuk gondolatainkat, érzéseinket, kinyilatkoztatásainkat, nekem értelmetlennek tűnik az, hogy nem tesszük lehetővé a vélemény-nyilvánítás opcióját. Persze, vannak olyan szomorú megnyilvánulások, ahol ezt érteni vélem. De a legtöbb esetben nem. Így egy kicsit olybá tűnik, mintha csak annyi lenne a fontos, amit a költő gondolt. Mások véleménye nem...

Esti mese
Nagyon fontos dolog az esti mese. Gyerkőcöknek főleg, de különösen izgalmas, ha felnőtt nőnek olvashatok esténként, elalvás előtt. És akkor igazán sikeres a móka, ha tényleg édesen elalszik közben. Akkor jól csináltam, sikerült elvinnem az álmok világába, ahol kisimulnak a ráncai, szuszog csendesen és alszik, alszik, alszik. Én meg csak nézem, nézem, nézem és nem tudok betelni a látvánnyal, az érzéssel, a békével, amit adni tudtam neki és ezáltal ő is nekem. Gyönyörű pillanatok....

345 perc, másodszor
Második randi. Tíz nap különbség. Ezer váltott üzenet közben, sok telefonbeszélgetés. Egy örökkévalóságnak tűnt az eltelt idő a két találkozás között. De amikor újra megláttam... Ahogy kiült az a mindent elmondó mosoly az arcára... Ami az első alkalommal még félszeg remény volt csupán, az a következőnél már bizonyosság. Ismerem, amennyire ismerhetem. De örül nekem, ahogy én is neki. Nem kell több, jelenleg nem lehet több. De több lett. Sokkal több. Sajnos most gyorsabban peregtek...

Túlcsordulás
Halottak napja odakint. Az élet dicsőítése idebent. Sajnos már elég zsenge koromban elveszítettem mindenkit, akiket általában családnak illik nevezni, így elég fura a viszonyom a halállal, mint intézménnyel. Korán megismerkedtünk egymással, valamiért úgy döntött a sors, hogy egyedül kell boldogulnom, hátország nélkül kell túl hamar felnőnöm. Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen ember lettem volna, ha máshogy döntenek odafent. Mindig oda jutok, hogy a 'ha' kezdetű gondolatoknak...

Boldogság, avagy Köszönet egy Tüneménynek
Ez egy lenyomat. Egy találkozás emléke. Szeretném itt hagyni Neki, magamnak, de igazából bárkinek, aki kezdi feladni a keresést és szeretné hinni, hogy csodák még léteznek. Jó lesz visszaolvasni, amikor zordabb idők jönnek. De egyelőre ősz van, csodálatos és ragyogó ősz. Társas ősz. Fák, színek, fény. :) --- Fáj a hiányod. Azt hittem, öreg vagyok már az ilyen csacskaságokhoz. Aztán jöttél és mutattál egy nőt, egy embert, egy kislányt, egy csodát, aki mindent megváltoztatott....

Félútig elkísérsz?
"Félig útra kész, Félútig elkísérsz? Félve nézed azt, amit hátrahagysz. Mindegy, mit remélsz, Mindig ködbe vész. Minden lépés fáj, hogyha nem haladsz. Úgyis annyit érsz, Úgyis addig élsz, Úgyis több kell annál, mint amit adsz. Ha végre partot érsz, Ha végleg visszatérsz, Ha vége lesz a dalnak, hol maradsz?" Molnár Máté