Ízek, imák, szerelmek

Ínyenc vagyok sosem tagadtam, mindig minden érzéshez tartozik a fejemben egy íz.
Szeretek főzni, enni, szeretem az ételek sokszínűségét, és a metaforákat.
Egyik legszebb szerelmes versben, "az vagy nekem mint testnek a kenyér" és bizony sokféle kenyér létezik, van számomra majdnem igazi kicsit fanyar de laktató akár hosszabb ideig is eltartható rozskenyér vagy ott a bolti-polcon, szinte mindig a legszembetűnőbb helyen a semmit nem érő fehér felfújt, amit másnap reggel már kihajíthatsz a szemétbe, mert megposhadt, akármilyen jól is nézett ki eredetileg, igen ebből van a legtöbb.
Ahogy a szerelemben is keresünk, úgy egy nekünk ízletes kenyérért is sokfajtát ki kell próbálni, megkóstolni, megszaglászni, kicsit belemarkolni még a boltban, hazavitel után, tovább ízelgethető az eredmény, egy kis morzsa, egy harapás, vagy fél vekni egyszerre, amennyi jól esik. Nehogy sok legyen egyszerre! Érhetnek itt is csalódások, lehet a látszat megtévesztő, lehet hogy lyukas a közepe, sótlan, íztelen, rágós, vagy csak egyszerűen nem ízlik bármennyire is ki akartad próbálni, akkor tovább kell kísérletezni.
Kenyér egy szimbólum, a kereszténység egyik jelképe, tehát ha kenyeret eszel, Krisztus testét is magadba fogadod.
Isten mindenkit szeret, azokat is velem együtt, akik a pokol második bugyrába fognak meghívót kapni, mégis imádkozom a megváltásért, és azokért a lelkekért aki elvesznek az önmagukkal vívott harcban. "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" mind a kettő ugyanolyan fontos, szeressük és fogadjuk el magunkat és másokat is olyannak amilyenek, akkor is ha ez az egyik legnehezebb feladat.