Tűkön ülve, várom.......

Van az a reklám ne legyél fakír Feri, legalábbis ne mindig.
Nálam egy ismerkedési folyamat akkor kezdődik ha legalább egy csók elcsattant, addig maximum reménykedem. Oké hajlamos vagyok az online beleszerelmesedésre, hajlamos vagyok távolságokat számolni, napirendet alakítani, volt olyan aki nagyon tetszett de egyszerűen nem fértünk bele egymás életébe, ezért nem is éreztem okénak a talit. Szóval igen, komolyan gondolok, minden randit, talán túl komolyan is, de azért mértékkel, tehát nem forgatom fel a napirendemet, nem költözöm és nem kérek szabadságot első randiért.
Utána pedig a "majd kereslek" pont annyi mint na jó ennyit erről. Sosem értettem miért nem lehet szépen megmondani, köszi nem, én ha arról van szó megteszem, elég gyorsan, volt hogy randi 5 perce utána, még legalább két órát beszélgettünk.
Az igazi gondom nem is a majd kereslek el van, azt veszem, virágnyelvből már értek valamennyire, ha nem is szeretem.
Az igazi gond a lemondott randi sorozatokkal van, aki nagyon szeretne találkozni, de mindig megellik a liba, beteg lesz az ex anyós.
Ezek egy része visszajár, megtartanak, időnként beköszönnek, majd összehozhatnánk a randit.
A profilképem igazi szellemcsapdává vált, több régi csalódás keresett meg ismételten, volt olyan akit akkor nagyon sajnáltam, talán nem is esett le neki a tavaly nyári reménykedésem, van olyan aki legalább annyi mentséget hozott, hogy most tett rendet a telefonján, és nem tudja miért is lett vége. A legjobb amikor más néven, de ugyanazon az e-mail címen próbálkoznak, az igazi csúcs mikor valakinek van egy Dom és egy sub profilja, a Dom profillal volt egy elfuserált randim, most a sub énje került elém.
Azt hiszem ebből sem lesz semmi.
A nagyok különleges emberekért vagyok csak hajlandó hülyét csinálni magamból, akkor is ha tudom sok értelme nincs. Mértékkel, de mégis fakír vagyok, kis mértékben és a Pixie sajnos egyre jobban kiöli belőlem ez a rajongó gyermeki részt.