2022. 07. 21. 23:02 | Appeared: 828x
Előre bocsájtom olyan témát fogok feszegetni ami nem biztos mindenkinek tetszik, és nem is biztos hogy mindenki egyetért velem, viszont nem tudom magamban tartani.
A cégnél ahol dolgozom, egy jórészt velem egykorú női közösség, sok-sok ötven év körüli vénasszony, akik már úgy érzik túl vannak az éltük delén. Nem tudok velük mit kezdeni, a kedvükért sem fogok főzés, mosás, barkácsolás videókat nézni, büszkén hirdetni, engem már nem érdekelnek a hírek, nem írok, nem olvasok, úgy összegészében véget ért az életem, a legnagyobb öröm amikor az uncsit megkaparintom pár órára. (most nem a gyerek ellen szóltam, hanem az életcéltalanság ellen) Általában csendben kuksolok a szobámban, végzem a saját dolgomat, közben átfutom a napi híreket, online multi játékkal játszom, Pixie-zek, sajnos ma másképpen döntöttem. Bementem szociálodni a közösségi térbe, ahol egyik kolléganő nálam pár évvel idősebb, szinten egyedül élő asszony elmesélte az estéjét, ami abból áll, hogy pontos időközönként jobbra-balra kapcsol, hogy a már többször és most idézet következik "már annyiszor hogy minden mondatát fejből tudom" sorozatait napi- heti rendszeressége újranézze. A vége a Jocky tévé és a Győzike show ismétlése (bár már ahogy hallatom több celeb is szerepel benne)
Könyörgöm már arra sincs igénye, hogy valami frisset nézzen, szépen eltemette magát, a többiek lelkesen helyeseltek és együtt rakták sorba a TV-csatornákat és Colombo "friss" részeinek a tartalmát. Inkább minden nap kerülök egy szadista pálcája alá, mint az a büntetést elviseljem, hogy élve eltemettek az előtt mielőtt kinyuvadtam volna.
Tudom egy kor felett van elvárt viselkedés, de hogy a társadalom unalom általi halálra ítélte volna az asszonyokat azt nem hiszem, mégis maguktól ássák bele magukat a gödörbe, közben rajtam köszörüli a nyelvüket, mert nem fogok beállni az unatkozók, már semmit újat be nem fogadó, életükben elhantolt holtak sorába. Hiszem minden kornak, élethelyzetnek megvan a maga szépsége, nem csak fiataloknak van joguk a szerelemhez, az élethez, a szórakozáshoz és a kalandokhoz. Tartalommal kell megtölteni minden percet, órát, családdal, barátokkal, újakkal és régiekkel akikkel még tudsz beszélgetni, vitázni, nem csak nosztalgiázni vagy a múlton rágódni.
Azt meg, hogy erről miként vélekednek nagy ívben lekakilom, bár sokat nem mondok, még az erősen kicenzúrázott változat is, nagyrészt kiveri a biztosítékot.
Comments (9)
Hogy mi az oka?
A szocializáció, a megszokás, a minta, s még ki tudja mi minden. Nem kell bántani őket. Lehet, hogy egy nap maguktól változtatnak. De az is lehet, hogy nem.
Volt egy barátom, aki kb. harminc évvel el volt maradva a kortól. Ő abban szeretett élni. Minden újat elutasított, azt mondta rá, hogy hülyeség. Próbáltam megmutatni neki, hogy másként is lehet élni, de nem vot nyitott rá. Talán, majd egyszer, valami kibillenti ebből az állapotából.
Nincs tévém. :D
A nagy film és sorozatnézők meg csak hápognak, amikor idézek nekik a az adott mű alapjául szolgáló könyvből... "de ez hol van benne?" :D
Egyébként igen, sok r=1 embernek ez pont elég. Na, mi nem őket keressük. :D