Miért nem vagyok "normális"?

Boldog születésnapot nekem :) Pont egy éve gondoltam át az életem. Alap felvetés, teljesen átlagos életet akarok élni, amit a nagykönyveben mutogatnak, nincs benne semmi furcsa vagy elítélhető, tiszta és vállalható a látszat bíróság számára. Megvolt, majdnem rámentem, életerőm nullára csökkent. Mindenem viszketett, unatkoztam, iszonyú rosszul éreztem magam a bőrömben, eközben sajnáltam a srácot aki tényleg mindent meg akart tenni értem. Utáltam a helyzetet, azt akartam menjen minél távolabb, ne jöjjön, nem keressen, ne emlékeztessen arra, miért nem tudok vele boldog lenni. Világossá vált, egy vanília kapcsolat minden energiámat nullázza, bármennyire is kényelmes vagy megfelelő. Kilépéshez még kellett egy kicsiny idő, de a tavalyi nagy napon fogadtam el, mindegy mi is történik velem, nem tudok átlagosan langyos kapcsolatban élni, mert ez egyikünknek sem jó, neki sem adom meg azt amire igazából vágyik, engem pedig felőröl. Elengedtem a kényelmes takarót, azóta jobb, elfogadtam magam valódi vágyaimmal együtt. Igaz Domina még mindig nem lettem :) de az önutálat határozottan csökkent.