Arról a fránya dominanciáról is néha beszélni kell.

Sokan elfelejtik miről szól ez a játék! A közös örömről kellene, hogy szóljon. Legalábbis én így játszom, csak olyan módon játszom bárkivel, ahogy az mindkettőnket felemeljen, máshogy csak sérülés lesz belőle. Ha nem is testi de lelki mindenképp. A lelek sebei pedig nehezebben kezelhetők gyógyíthatók.

Nagyon tetszik az gondolat száll, és a végén az intelem. Fontosak a határok és önmagunk tisztelete bármilyen szerepben is vagyunk... Előfordult már velem, hogy én mondtam ki a menekülő szót, és vettetem véget a játéknak… pedig Én mindig a domináns szadista oldalon vagyok.

az igazi szadista nem érzi kellemetlennek, hogy az adakozó szerepét vállalja. ez természetes neki, mert ő a fájdalom adását élvezi és könnyen lehet, hogy még merevedése is attól lesz. volt már dolgom igazi szadistával :)

Érdekes, de akkor még sokkal könnyebb kikukázni egy pasit, bármiféle testi-lelki sérülés nélkül.
Viszont amikor már elkezdünk kötődni (egy domhoz sokkal könnyebben és hamarabb ugyebár, mint egy normál férfihoz), na, akkor kezdődnek a belső játszmák, amivel elkezdjük mentegetni. Hogy, de biztos szar napja volt, biztos csak nem érezte hogy ezt már nem kellett volna, biztos...lófaszt! Nem! Egyetlen dolog számít, egyetlen iránytű van, és kurvára nem kell túlbonyolítani!
Felemelve érzed magad a szeánsz végén, vagy sem? A föld felett jársz, mert imádod ami történt, vagy nem? Ha igen, mehet tovább. Ha nem, abba kell hagyni, nagyjából és lehetőleg azonnal.

Teljesen igaz :) de aki már az elején méltatlan, az mivé válhat később? Nehéz a dolga a katonának, nehéz a dolga!

Kedves Tries,
sajnos nem csak az elején, hanem minden egyes alkalommal. Épp tegnap írtam blogot, hogy sok kapcsolat nem az elején válik méltánytalanná, hanem útközben, ahogy dom egyre jobban érzi a hatalom ízét, és azt hiszi, ha olyan dolgokat csinál, ami a subnak nem jó, azzal ő csak "határokat feszeget". Pedig nem.

Nagyon jó íràs!