Amo Jones: Sicko

2020. szeptember 13., 22:37 → 2020. szeptember 16., 00:46 angol 4/5
„Pedig olyan szépen éltek”

Az elmúlt hónapokban rászoktam a „rázós” könyvre, nem mintha kimondottan szeretném az erőszakot, de az émelyítő rózsaszín cukorfolyamból menekülési utat jelentetnek, legalábbis egy részük, mert a Dark címke alatt is számolatlanul léteznek olyan könyvek ahol a fő gonosz a könyv felétől átváltozik olvadó szerelmes Christian Greyé és különbeniscsak a sors akarata miatt volt az elején olyan csúnya fiúúú. Na ez a könyv nem ilyen (szerencsére)
Nagyon jól felépitett, logikusan végig követteti a történéseket, egyre mélyebbre ásva fedi fel a szexrabszolgák kiszolgáltatottságát. Az utolsó ötven oldaltól eltekintve nagyon jól súlyozott, „imádni való” könyvet kapunk, olyan mintha ott lehetne vége, egy függővéges lezárással, de a könyv egyedül áll, ezért nagyon gyorsan be kellett fejezni, hát az nem jött össze, a GR-en rákerült a misztikus címke (gondolom írónő akarata ellenére) nem állt jól neki.
Kemény, pezsgő, néhol tényleg kegyetlen, jó kis könyvet olvastam, egy nagyon hozzá nem illő végével, de későn jött, nem is tartott sokáig, ezért meg tudom bocsájtani. (majdnem)