Ragyogás

Nőként az egyik legcsodálatosabb élmény, amikor egy férfi jelenléte ragyogtat bennünket. Ilyenkor a fényünk épít, táplál, gyógyít. Kivirágzik körülöttünk minden: a munkánk, a kapcsolataink, a kreativitásunk, a létezésünk.

Sok nő viszont úgy várja ezt a ragyogtatást, mintha kizárólag a férfitól függne. Mintha a férfi feladata lenne „felkapcsolni” a fényünket. Valójában azonban a ragyogás nem csak a férfi jelenlétén múlik. Kell hozzá a nő is, aki képes befogadni, megélni és megtartani ezt az állapotot.

A ragyogáshoz szükséges a tudatos jelenlét, a megengedés, az önbizalom és az önszeretet. Ha ezek hiányoznak, akkor a férfi akár a feje tetejére is állhat, sajnos nem fogunk tudni nőként ragyogni mellette. Nem azért, mert ő nem elég, hanem mert mi nem vagyunk nyitottak a fényre.

Sok férfi érzi a nyomást, hogy „ragyogtassa” a nőt, miközben a nő valójában nem teszi bele magát a folyamatba. Csak elvárja, hogy a másik teremtse meg ezt az áldott állapotot, amit ő maga nem enged be. Így nem működik.

Ezért van az, hogy ugyanaz a férfi egy nőt ragyogtatni tud, egy másikat pedig nem. Nem azért, mert a férfi másképp szeret. Hanem mert az egyik nő engedi a fényt, a másik pedig nem.

A ragyogás tehát nem külső ajándék, hanem belső döntés: engedem, hogy látszódjon a fényem.