Test és lélek...

Testi vágyak. Miért vannak ezek ennyire fókuszban? Gyakran kérdezik tőlem, hogy mik a vágyaim. Nos, Mik a vágyaim? Tudjátok mit? Az van, hogy nincsenek önmagukban testi vágyaim, csak lelki vágyaim. Semmiféle megélés nem vonz lelki töltet nélkül. Kérdezte tegnap valaki, hogy a kötözésre gerjedek-e? Nem. A kötözés egy csodálatos dolog, simogatja a lelkemet. Úgy érzem magam közben mintha egy vattacukor illatú, rózsaszín felhőben lebegnék. Több ez mint gerjedés, ha azt mondanám gerjedek a kötözésre, azzal csak degradálnám az élményt. Persze egy szexuálisan túlfűtött szituációban ez az egész hatványozódik, fokozódik, kirobban, katartikussá válik.
Mik a tabuim? Minden. Mik a tabuim a kedvesemmel? Semmi. Mi a fétisem? A partnerem a fétisem. Mi a vágyam? Hát ez. Hogy ezt megéljem, hogy megszűnnek a tabuk, csak az áramlás van, csak az akkor és most van. És történhet bármi, és már megszűnik minden határ, minden korlát. Komolyan, képes vagyok bármit imádni, de tényleg bármit, ha látom, hogy az a valami a szeretett személynek örömet okoz. Minden élményben azt keresem, hogy lelkileg mit adhat. Nemrég mondtam ezt valakinek, ő erre azt mondta, hogy ebben különbözünk, mert ő testi vágyait hajtotta egész életében. De nem. Mindneki így van ezzel. Mindenki a lelki kielégülést keresi a testi vágyak hajhászásával. Csak éppen valaki tudatos erre, van aki pedig nem. Ennyi.
Ébredjünk már fel, és kezdjünk egy kicsit tudatosabban foglalkozni a testünkel, a lelkünkel, egymással, a szexualitásunkkal. Egyszerűen azt érzem egy katartikus, és csodálatos szeánsz után, hogy felemelkedtünk. De nem csak mi, ez az egész kisugárzik, és a világ is egy picit jobb hely lesz.
És akkor ehhez képest amikor elkezdi valaki ecsetelni, hogy ő ezt szeretné dugni, meg oda szeretné dugni, meg oda szeretne csapni meg ide cszeretne kötni, meg azt szeretné nyalni, meg szopjam mélytorokkal. Bazmeg komolyan, akkora bullshitnek érzem ezt az egészet. Életem legjobb szexuális megélésiet egy olyan emberrel szereztem akivel kezdetben hetekig leveleztünk, de ilyen kisregény szintű leveleket váltottunk, úgy hogy még csak szóba se került semmi ilyesmi. Nem volt kérdés, nem volt téma. Tudtuk, hogy mi olyan szinten rezonálunk együtt, hogy itt bármi megtörténthet és akármi és a határ csak a csillagos ég. Egyszerűen van olyan, hogy fölösleges erről beszéni, mert mindenki tudja, hogy ez csak a felszínnek a kapargatása, de mi már ennél sokkal mélyebben vagyunk.
Szóval mit keresek? Kit keresek? Hát olyasvalakit akivel ezt meg tudom élni.
Na, hát valszeg ezért vagyok egyedül...:P
FUCK YEAH!!!!!!