Kis elmélkedés a szerelemről

Ezer éves történet, volt egy fiú. Sokáig csak látásból ismertem, egy évvel alattam járt a gimiben. Sokszor figyeltem, hogy lányokkal jön-megy kézenfoga a suli folyosóján, és mindig megállapítottam, hogy micsoda fura ízlése van ezeknek a lányoknak, én biztos nem állnék ezzel a sráccal szóba. Szeplős, kifejezetten kislányos, szőrtelen, dundi arca volt, a nagyapja levetett ruháit hordta, elég anti vonzó figura volt.
Történt aztán egy napon, hogy egy társaságba keveredtünk. Sosem fogom elfelejteni azt az estét. A Totál metál klubban voltunk, valakinek mond ez még valamit? :D Sörözgettünk, beszélgettünk, ő ült mellettem, de igazából egymással nem foglalkoztunk, csak a társasággal. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy ellenállhatatlan vágy van bennem arra, hogy közelebb és közelebb húzódjak hozzá. Dobogott a szívem, remegett a kezem. Nem értettem mi van velem, 17 éves voltam ekkor, sosem éreztem még ehhez foghatót. Igen, ő lett az első szerelmem. Ezt most csak azért írtam le, mert sokszor megy a vita arról, hogy a külső számít vagy a belső, vagy mindkettő együtt. Nahh, én azt mondom egyik sem. Itt van egy srác, egy nemhogy nem vonzó, de kifejezeten visszataszító külsővel. Folytatódhatna, úgy a történet, hogy megismertem, és rájöttem milyen értékes ember, és elkezdtem szépnek látni, de nem így folytatódik, mert baromora nem ismertem meg, 2 szót nem beszéltünk egymással, egy idióta akármilyen szemét pasi is lehetett volna. Én azóta tudom, hogy igenis nem számít a külső, de nem számít a belső sem, ha szerelemről van szó. De hogy akkor mi számít? Hát ezt nehéz megfogalmazni. Szokták mondani, hogy dehát azért számít a külső, mert fontos a fizikai vonzalom, namost én azután az este után, annyira gyönyörűnek, és olyan csodás pasinak láttam azt a fiút, akit előtte visszataszíónak, hogy festeni sem tudtam volna szebbet...:)
Ezen az eseten kívül egyszer történt még velem hasonló, az is már 10 éve. Lassan 30 éves vagyok, és 2x voltam szerelmes. Közben azt látom, hogy bizonyos barátnőim, fél évente más pasiba szerelmesek, nemtudom hogyan csinálják...:) Mindenki máshogy működik....:)