Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Mai verselemző rovatunkban Sickratman: Gyönyörűm című számát szeretném egy kis hanyag igényességgel gőrcső alá venni. Ez a dal tulajdonképpen Nagy László: Himnusz minden időben című versének átirata. Szerintem zseniálisan bemutatja egy se veled-se nélküled kapcsolat dinamikáját. Nem tudok jobbat ennél, ebben a témában...:)



Te tetovált szemöldökű kurva,
Tüzes pinájú, lesült lúvnya,
Fáj mikor pörögsz a faszomra húzva,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Az első versszakban a költő megszólítja szerelmét, megjegyzést téve jellegzetes külső attribútumiara. A tetovált szemöldök ebben az esetben nincs sem negatív, sem pozitív kontetusba helyezve, csupán szeretné a költő lefesteni nekünk a főhősnő külsejét. Kedvesét prostituáltnak nevezi, de vélhetőleg nem a foglalkozására, hanem az attitűdjére utal ezzel a kijelentéssel. A "tüzes pinájú" szintén a szeretett hölgy vérmérsékletére utal, utána pedig újabb utalást kapunk a hölgy külső jellegetességgeire, miszerint vélhetőleg szolárium barna bőre van.
A harmadik sorban a költő kifejezi fájdalmát amely szexuális együttlét során jelentkezik. Az a véleményem, hogy nem fizikai fájdalomra utal ezzel a sorral, hanem lelkileg éli meg rosszul ezeket az együttléteket.
Az utolsó sor visszatérő mutívum az egész vers során, ami véleményem szerint egy kétségbeesett segélykiáltás, egy reményvesztet férfi szájából.

Te vagy aki vonzza a palimadarakat,
Szolikoporsóban a sugarakat,
Szép vagy te hideg cafat,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

A második versszak első sorában megtudhatjuk, hogy a hölgy szereti kihasználni a csekélyebb értelmi képességgel, de annál vastagabb pénztárcával rendelkező urakat. A második sorban újabb utalás arra, hogy a hölgy szabadidejében gyakran jár szoláriumban, a költő már másodszor tesz erre utalást, tehát valószínűsíthetjük, hogy kedvese tényleg nagy hangsúlyt fordít erre. A harmadik sorban elgyöngül a költő, és az eddigi éles stílusából átvált egy szentimentálisabb hangnembe, és elismeri kedvese szépségét. Ebből az állapotból gyorsan ocsúdik, és utolsó lendületével még "rideg cafat"-nak titulálja a nőt, mellyel visszaledül a korábbi kritikus hangnembe.

Rózsadombi fosató szilva,
Sunyin vigyorgó kula Mona Lisa,
Plázák csillaga, csúcs kis picsa,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Úgy vélem az első sor egy visszamelékezés, melyben a költő egy negatív élményét idéz fel, melyet jelen kontextusban párhuzamba állít a kedvesével kapcsolatos érzéseivel, miszerint fizikai rosszullét kísértében gondol a lányra. A második sorban a "Kula Mona Lisa" megszólítással heccelni, provákálni próbálja a nőt, akiről az is kiderül, hogy vaszínűleg vidám természetű. Ebben a versszakban az is kiderül, hogy egy tipikus pláza cicáról van szó, de persze az eddigi utalásokból ez már sejthető volt.

Kurva kanca, én ostorral ütlek,
Ha ellenem fordulsz, majd szájba küldlek,
De majd gyere el, ha bevisznek a Csillagba,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Ebben a versszakban felszínre tör a költő dühe, és agressziója fizikai erőszakban ölt testet. Tisztában van tettei következményeivel, tudja, hogy ha megüti a nőt, akkor börtönbe kerül, de reménykedik abban, hogy kedvese még ebben a helyzetben is kitart mellette. Ámbár feltételezhetjük, hogy ez csak egy dühös pillanatban elképzelt vágykép, mely valójában sosem történt meg.

Te vagy aki bekötöd a szúrt sebeimet,
Hozzád megyek, ha nem kellek senkinek,
Te fekete macska, az eszem a tied,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Ezen a ponton éles hangnem váltás következik be. Az első két sorból kiderül, hogy bármilyen negatív jelzőkkel is illette eddig a költő a szerelmét, mindennek ellenére, ha fizikai vagy ha lelki problémái vannak, akkor is számíthat rá, és mindenképpen hozzá fordul segítségért. A haramdik sorban megjelenik a "Fekete macska" motívum, ami a babonák szerint a szerencsétlenség szimbóluma. Ez a bizonyos szerencsétlenség abban gyökereddzik, hogy a költő elveszíti az eszét a nő hatására, és minden alkalommal a szívére hallagtván visszatér hozzá.

Unom már a pofádat nézni,
Hogy azzal zsarolsz, hogy megjön a bébi,
De a melled állat, a farod pazar,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Itt jönnek felszínre a konfliktusok. Az első sorból kiderül, hogy valószínűleg egy régi kapcsolat már ez, ahol az unalom és a megszokás már felütötte a fejét. A második sorban egy szintén gyakori párkapcsolati konfliktusra kapunk egyértelmű utalást, tehát, hogy komoly konfliktus forrás a gyermekvállalás is, melyet nagy valószínűséggel szeretnének elkerülni, de "balesetek" valószínűleg előfordulnak, ami komoly feszültség forrást jelent. Az utolsó sorban ismét pozitív hangnemre vált a költő, és a kedvese külsejét dícséri.

Mindig itt vagy a picsámba bújva,
Vagy az ágyamban, a faszomra húzva,
Ebbe a halál is belepusztulna,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Ebben a versszakban tovább gyűrűznek a konfliktusok. Zavarja a költőt, hogy a nő túl sok időt szeretne vele tölteni, és ez még annak ellenére is idegesíti , hogy gyakorta töltik az időt ilyen esetekben szeretkezéssel. A harmadik sorban egyértelmű utalást kapunk hősünk ezzel kapcsolatos szorongására.


Ha egy erősebb csákótól megrémülök,
Ha a szemét állat a képembe röhög,
Vagy ha túl sokan vannak a rendelt sörök,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Ebben a verszakban a költő gyermeki énje sejlik fel. itt a kedvese, mint egy gyöngéd, védelmező édesanya időződik meg a szmünk elé. Ennek a résznek nagyon meghitt hangulata van. A koncert verzióban hallhatjuk is, hogy egyszeri alkalommal, az utolsó sorban a költő a megszokott "Gyönyörűm, nyald ki a seggem!" sort, a "Gyönyörűm, te segíts engem!" sorral helyesttesíti.

Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
A farkam áll, védi a kotonom,
Gyönyörűm, nyald ki a seggem!

Újabb éles váltás. A költő megalomániája tör felszínre ebben a részben, talán ellensúlyozandó az előző versszakban tanusított gyermeki megnyilánulását. A "hatalom" egyértelmű és ellentmondást nem tűrő birtoklása mellett, a férfiasságának megfelelő működésére is utalást kapunk. Egyébként a "jog" és a "hatalom" ebben a kontextusban, a nő fölötti jogot és hatalmat akarja jelenteni. A birtoklási vágy egyértelmű megnyilvánulását láthatjuk.

Értelmet nyer a vagyonom,
Megéri gyújtogatnom, gyilkolnom,
Béke van a szívemben állítom,
Gyönyörűm, ha nyalod a seggem!

Az utolsó versszak tulajdonképpen egy megnyugvás. A dolgok a helyükre kerülnek, a kétségek elszállnak. A költő belátja, hogy kedvese, akármilyen is, de értelmet ad az életének, és a tetteinek. Ez aztán eredményez nála egy belenyugvást, majd elérkezünk a végső béke állapotába. Csodálatos, szinte katartikus végkifejlet....

Íme a dal:
https://www.youtube.com/watch?v=An-AiNoDOpc

Íme az eredeti vers:

Himnusz minden időben

Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Siralomvölgyi datolya,
Festmények rejtett mosolya,
Templomon arany-kupola,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Béta-sugárban reszkető,
Sok-fejű kölyket elvető,
Tengerek habján csörtető,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Minden időben ismerős,
Mindig reménnyel viselős,
Bájokkal isteni erős,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Öröktől belémkaroló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rámdönög,
Önmagammal ha kűzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!