Nem mondhatod el senkinek.

A csended békéje hűvös és elégedetlen. Nem rontottam el semmit. Magaddal sem jutsz előrébb a jóazúgynál.
Vidám szomorúság, önelégült magatehetetlen tétlenség.
Néma vágyak szakadnak súlyuknál fogva édes kávéd kilöttyenő feketéjének forróságába.
Elégedetten megiszod és arra gondolsz, hogy vajon most mit gondol valaki más akiket nagy számban ok nélkül zártál ki abból amiről most véleményüket kérdeznéd.
Remélve, hogy megpukkadnak az irigységtől.
Az irigység még csak nem is tud a létezésükről mert ők nem tudnak arról amit magadtól nem kötnél orrukra.
Aki lábad előtt térdel ész nélkül és kritika nélkül bólongatja minden szavadra lelkes elismerését. Mindig mindennel egyetért amit mondasz és mindig igazat ad amíg vágyait teljesítve eltaposod. Teszed mert tetszik hogy tetszik nekik ami benned tetszik magadnak. Sem észérvek, sem logika sem jutalom ki nem billent eljövendő bűnhődésed egy irányba vezető árkának csúszós lejtőin.
Hegycsúcstól a pokolig tartva benne kitartva és belőle ki nem mászva. Egyedül egybe gyűl a magány álsikere. Ki is tudna arról amit amiért csinálsz amikor senkinek nem mondod el amit magadban szégyennel titkolsz de másnál ingyen megoldás oldja meg a megoldatlan megoldásra váró feladványt.
Már mondtam:
A szeretet a legkeményebb feladvány az ép észnek.
Miért is lenne ez a jó nem jó?
Milyen logika alapján mondja az átkozott a jót rossznak mikor az átok kényszeríti a nyilvánvalót is megkerülve más megközelítést színlelve hazudni a jóról, hogy nem jó. Hát nem a gyűlölet ölet ép észt, nyitottságot, őszinteséget? Ő szinte a tragédia mint a KFT-s Valéria. Vedd be a gyógyszert. A valóság ott hever előtted és szeretve téged tűri, hogy lábtörlődnek sem használod. Talán a korbács lenne a tolmács hogy annak szavára értenéd meg azt a sok rosszat amibe azokat is vitted akiket a legszorosabban szeretsz?
Vagy véres verés?
Szent véred tisztátalan bonyolult életed miatt ami helyett ezüst tálcáról elvett aranyalmaként lehetne tiéd a bűntudat nélküli boldogság mások javára a tiedével együtt.
A szerelmet ne, a szerelmed szeresd.
Nem üzlet a szerelem hanem élet elem ami a legjobb üzlet míg eldobálni és szétdobálni önmagad dolgait és ezzel mások életét elrontani rossz üzlet. mert ha a bosszúálló nem is azért a saját gonosz és közönyös döntéseid rossz következményei megtalálnak még ha a hold túloldalára költöznél is.
Nyárvége.
Őszbe fordul minden fa és megsárgulnak a bokrok levelei is.
Tűzvörös élénk láng bokrok integetik a szélben a nap felé a búcsút, kérve Istent, hogy adják vissza tavasszal nekik a meleg sugarakat a hajfesték fedi az őszt. A tél eljő és a fagyban a jeges úton, a hóban ráfagy életed a buszmegálló kutyapisis aszfaltjára. Mélyül az árok és ráncokat gyűr az arcra a küzdelem. Míg másokéra a mosoly.
Csak rossz döntést hoztál.
Csended békéje a fagyos halál.
Eljött és körbevesz, megöl téged és te távol tartod magadtól azt aki megvédd tőle, és szorosan markolod kaszája nyelét. Azt aki neked kegyetlen vágyaid fojtogató létigényét kielégíteni látszik fenevadat nevel belőled aki önmagaddal együtt őt is kínozza. Hát kínozd szerelmed szerelmes tárgyát.
Elviseli?
Ha szeret akkor szereti ha attól vagy boldog amit adni képes vagy. Viszed a lángod lángját lángoló szívének érted dobogó lobogásába. Aki érti ha szavak nélkül az asztaltól felállva megöleled őt. Érted élted létezéséért öröm és erő futkos benne érted míg nem érted mit kellene tenned hisz neked jóazúgy ahogy van. Csak mindenki más látja, hogy nem. De se szó se felelet nincs, őszinte ha megkérdezed.
Ahogy a haldokló hold lakó nagyapának mondja a síró unokája, hogy jól néz ki és felépül.
Nincs érdek az igazmondásra? Akkor nem hallasz igazat.
Az igazság drága dolog. Sokba kerül.
Nem kapni a boltban.
Böngészheted online a multi cégeket, tőlük azt meg nem ismerheted.
De ha megkínzol érte is elmondom neked. Ettől mindig felismered bennem az ellenségedet.
Én meg öntöm rád a szerelmemet. Hisz ha oda érsz ahova a lejtőn csúszol biztos hogy meghalsz.
Ott érted meg amit itt még nem.
Amiért kinevetsz és gúnyolsz.
De te becsukod füleidet és egy szót sem hallsz.
Felesleges dolog a szerelem. Belegyűröd egy szemetesbe tehát.
Nem kell őszinteség. Attól csak rosszul érzed magad. Ez is kukába kerül.
Azzal együtt aki érez és ért. Aki pár szadista dolgot már átélt. Mégis szeret. Nem csicskaságból és nem perverz vágyból. Nem érdeke még az sem, hogy fájdalmat vagy magatehetetlen tűrést élvezzen tőled.
Csicskája bárkinek lehet.
Szerelme viszont csak keveseknek.