Pet Play.

-Hogy te mindig versekkel fejezed ki a hülyeségeidet. Hamar kinevelem belőled.
Elcsábított. Etetett, itatott, leitatott.
Nem, kellett sok az alkoholtól, hogy nagyot szippantsak a szőnyegporból.
Nem erőssége a porszívózás.
Csak a szívózás.
Nevetett amikor feltápászkodtam és közel állt hozzám, hogy éreztesse velem amit nem érzett de akarta, hogy azt érezzem amit a testbeszédével mondott.
-Szereted a pet play-t?
-Nem. Van annyi önbecsülésem, hogy ne állatként gondoljak magamra.
Csak úgy a kultúra miatt. De tudom, hogy a Pet play most divat.
Értette és megértette, de a fejében kész volt már egy merényletre.
Vetkőztetett. Előbb a szemével aztán a kezével és izgatottan izgatott, csókokkal csókolgatott.
Dominánsan bánt velem és elbánt velem. Kezem és lábam is gúzsba kötve, a szám is kussba tömve.
Egy kicsit elszállt magától és elszánt lett a hatalmától.
-Pedig most egy kicsit átnevellek és nem a kívánságlistádat fogom figyelembe venni. Ha akarod, ha nem, kutya leszel.
És ha már kutyanyelvet lógatsz azt használni is fogod.
Kelletlenül de a rángatásnak engedve nyalással lett kényeztetve.
Neki jó volt nekem a térdem zsibbadt, és közben azon gondolkoztam, hogy ez mikor lett ilyen hibbant.
-Az állatnak kint a helye.
Nyakörvet tett rám szögeset amit befelé fordított, hogy ha rángatja nyüszöghessek.
Kirángatott vele az udvarra és én négykézlábazva ügyetlenkedtem utána, hisz lekényszerített engem kutyába. És, hogy ne ugassak egész éjjel a szabad ég alatt, ismét betömte a számat és egy karóhoz kötve engem a házba vissza szaladt.
Reggelig megettek a szúnyogok, minden bogár megmászott és a hideg is hajnalban kirázott.
Reggel kávéval jött engem oltani, és a teraszról próbált nekem beszóllani.
-Na? Leszoksz a rímekről te kutya? Ez a női felsőbbrendűség otthona.
Levette a számról a kötést, hogy meghallgassa az alázatos "igen"-t nyögést.
De én is megleptem őt egy frissen költött flessel:
-Szerteszéjjel szartam éjjel.