Királynők helyett nők.
Blogs »
Blog - Subra2 »
Királynők helyett nők.
Entries filtered by time
2023. 12. (8)
2023. 10. (5)
2023. 09. (3)
2023. 08. (5)
2023. 07. (10)
2023. 06. (2)
2023. 05. (3)
2023. 03. (10)
2023. 02. (3)
2023. 01. (2)
2022. 12. (6)
2022. 11. (4)
2022. 10. (1)
2022. 09. (9)
2022. 08. (9)
2022. 07. (5)
2022. 06. (3)
2022. 05. (8)
2022. 04. (3)
2022. 03. (3)
2023. 10. (5)
2023. 09. (3)
2023. 08. (5)
2023. 07. (10)
2023. 06. (2)
2023. 05. (3)
2023. 03. (10)
2023. 02. (3)
2023. 01. (2)
2022. 12. (6)
2022. 11. (4)
2022. 10. (1)
2022. 09. (9)
2022. 08. (9)
2022. 07. (5)
2022. 06. (3)
2022. 05. (8)
2022. 04. (3)
2022. 03. (3)
Csapongok mint a lehetőséget kereső denevér.
Mint szárnyát kiterjesztő sas, akinek minden zsákmány belefér.
Gyere és dumáljunk.
Gyere és kávézzunk.
Jó megyek.
Olyan mint egy álmokat álmodó pár éves gyerek. Ötven évesen még hercegnőt játszik és boldogságról magyaráz de kudarc csomag látszik.
Az igényeit sorolja, az álmokat rendszerezi.
Nyújtani semmit nem tud csak szeretné, szereti.
Hét nap hét találkozás.
Ágyba csalogató kisebb csalatkozás.
Alul is felül is csak igényeket vár el.
Még egy cérnaszál tartja de elvágva a kábel.
A nem ígérek semmit de mindent elvárok lányok helyébe érkeztek az Ukránok.
Otthona nincs, a háború sújtja, futva érkezett, élete romba.
Főz is, mos is szívesen műveli az otthoni dolgokat.
Hiszen minden álma egy harcban ott maradt.
Boldog attól, hogy valakinek kell még.
Viszlát királynők, viseljétek a drága kelmét.
Haza megy a férfi a munkából fáradtan és nyakába ugrik egy szép feleség boldogan.
Nincs egyenlőség jog, nincs szerelem megvonás,
vacsora van, megértés, dorombolás.
A boldogságot művelni kel nem elvárni feltétlenül.
Terméketlen talajban elhal ami belekerül.
Terméketlen talajok mindig öntözést várnak.
És ha nem jön a termés, még téged hibáztat.
Nyelvtantanárt játszva helyesírást követel némelyik.
De nem beszéli a szeretet nyelvét hanem csak megszégyenít.
Hát mit nekem te zordon fenyvesektől mentes vadregénytelen táj.
Ha boldog valaki attól, hogy vagyok és minden nap haza vár.
Mint szárnyát kiterjesztő sas, akinek minden zsákmány belefér.
Gyere és dumáljunk.
Gyere és kávézzunk.
Jó megyek.
Olyan mint egy álmokat álmodó pár éves gyerek. Ötven évesen még hercegnőt játszik és boldogságról magyaráz de kudarc csomag látszik.
Az igényeit sorolja, az álmokat rendszerezi.
Nyújtani semmit nem tud csak szeretné, szereti.
Hét nap hét találkozás.
Ágyba csalogató kisebb csalatkozás.
Alul is felül is csak igényeket vár el.
Még egy cérnaszál tartja de elvágva a kábel.
A nem ígérek semmit de mindent elvárok lányok helyébe érkeztek az Ukránok.
Otthona nincs, a háború sújtja, futva érkezett, élete romba.
Főz is, mos is szívesen műveli az otthoni dolgokat.
Hiszen minden álma egy harcban ott maradt.
Boldog attól, hogy valakinek kell még.
Viszlát királynők, viseljétek a drága kelmét.
Haza megy a férfi a munkából fáradtan és nyakába ugrik egy szép feleség boldogan.
Nincs egyenlőség jog, nincs szerelem megvonás,
vacsora van, megértés, dorombolás.
A boldogságot művelni kel nem elvárni feltétlenül.
Terméketlen talajban elhal ami belekerül.
Terméketlen talajok mindig öntözést várnak.
És ha nem jön a termés, még téged hibáztat.
Nyelvtantanárt játszva helyesírást követel némelyik.
De nem beszéli a szeretet nyelvét hanem csak megszégyenít.
Hát mit nekem te zordon fenyvesektől mentes vadregénytelen táj.
Ha boldog valaki attól, hogy vagyok és minden nap haza vár.
Comments (21)
Messze jársz a lényegtől.
Egy társadalmi felfogásról írok és nem a nőket tolom le.
Sőt, ha jól figyelsz éppen egy nőiességet előtérbe helyező, szeretet és szerelem központú viszony szépségeit emelem ki.
Szerintem neked inkább férfi kellene.
Win-win.
Ahhoz csicskának kell lenni.
És az megint nem demokrácia hanem rabszolgaság.
Vagy ha nem is a Maldívokon, de legalább a szomszédban, jól érezve magát (tartósan, és nem csak, amíg tele a kassza).
"Amíg tele van az erszény
Te maradsz a polgáreszmény."
Elég végig pörgetni a társkeresőket.
Nem a pixist.
Mindenki a hobyját az igényeit a vágyait írja le.És nagyon keveset találsz olyant aki azt mondja magáról, hogy házias, bújós, szeret főzni.
Szerinted ki fog előbb a Maldív szigeteken nyaralni?
A sok igénnyel rendlkező ötvenes királynő vagy az aki hozzátesz valamit a párja életébe?
Ha rosszul értelmeztem, akkor tévedtem.
A vita viszonylag érdekes és főleg messzire vezet; de mostantól nem udvariatlanságból nem válaszolok, hanem ki kell szállnom.
Máskor, máshol...
Mindenki otthont, meghitt boldogságot keres.
Milyen kényszert meg egymás hajlítgatását kifogásolsz ebben?
Viszont sokaknak így tetszik.
Ez bizony demokrácia-probléma (populizmus kontra felvilágosult abszolítizmus vagy papi berendezkedés, szokták mondani a még műveltebbek), ahogy én látom.
Nem várom el. Csak nem áll hatalmamban több.
Nem tudom a másik akaratát hajlítani.
(Nem is vagyok dom. :) )
Ne szégyelljen senki semmit!
Mint mondtam az elején: én a demokrácia híve vagyok.
Ha nem akarja, hát nem.
De ezt nem demokráciának tartani.....????
Nyilván nem.
Itt mi (te, én, stb.) meg akarjuk mondani, hogy mit akarjon a másik. Korlátozni akarjuk a szabadságát, valamiféle eszmeileg jó érdekében (hogy neki is jobb legyen, stb.).
(Mert a dolgok természetes rendje, amiben nagyobb az esély a boldogságra. Neki is. Nyilván akkor is küzdeni kell.)
No de ezt azért nem kézenfekvő megmondani, elégséges tudás és elégséges hatalom nélkül.
Mert ehhez mi porszemek vagyunk. A hangunkat hallathatjuk, és elképzeléseink lehetnek. Ennyit tehetünk hozzá.
----------------
Az Evolúció a tényezők összessége (köztük ez a pár porszem is itt), meg fölötte a a dolgok célszerű logikája, és még afölött a matematikai logika.
Evolúció természetesen nincs; ahogy természeti törvények sincsenek, meg matematikai alakzatok sem. És mégis úgy viselkedik az egész, mintha lenne. Jól esik, mi több, ésszerű feltételezni, hogy vannak.
És ennek nagy hálózatnak egy kis utcácskája, dűlőútja az (a dolgok egy részének lehetséges rendje), amiről te írsz.
nem akarod megmondani de azért elvárod.
Más meg szégyellje magát mert tesz a boldogságáért és boldog.
Értem.
Amit te igazából akarsz az az, hogy mindenki boldoggá tegyen és te neked ne kelljen érte tenni csak alanyi jogon elvenni.
De ez nem demokrácia hanem felsőbbrendűségi komplexus.
Evolúció pedig nem létezik.
Ha lenne olyanok "demokraták" akik azt hiszik hogy az ősik vérén és szenvedésein elért jelen a kényelmével természetes, a legnagyobb elnyomó szadistáknak lennének mondva.
(Lányának.)
Ezért van demokrácia.
El tudom mondani, hogy szerintem miből mi lesz, de kb. ennyi.
-------------
Hogy társadalmi méretben mit lehet csinálni?
Hosszú.
Van pár stabil munkapont (úgy tűnik nekem), de ez még egy blog/cikk kereteit is túlnövi, de több nagyságrenddel. Betűtengernyi vita, és éveken át.
(Mellesleg a megszokott módon körkörös vitába, hülyének nézésbe és duplagondolba fullad, még válogatott(an logikus) résztvevőkkel is.)
(Az más kérdés, hogy a szólásszabadság mai állapota mellett ez gyakorlatilag megvitathatatlan, itt is, máshol is. Továbbá érzékenységeket sért.)
És az még csak az, hogy hogy kéne kinéznie.
Nem az, hogy hogyan fogod keresztülverni.
(Akár lokálisan, akár globálisan.)
Majd Evolúció Bácsi elintézi.
Ez van.
És vagy demokrácia van vagy boldogság?
Inkább legyen demokrácia meg látszólagos jogegyenlőség mint egymás szeretése és egymást felemelő szerelem?
Ezért sikeresebb egy normális társadalmi közegből érkezett.
"Én a demokrácia híve vagyok.
Ha nem, hát nem."