Valahol vidéken.

-Te leteszed és tele szeded szederrel. Na szedd a szedret, ne várd a szerdát.
Vagy ha kicsi az edényed szedd át és tegyél alája szénát. Akkor nem töröd össze. Aztán akaszd fel a szögre míg kihűl a kávéd meg a bögre. Sötétedik az ég dörögve. Vajon most vihar jön így dübörögve? A szederrel telt edények nem szerények. Szedd a lábad serényen, nem élünk meg csak üres kenyéren, lesz szederpálinka is remélem. Megdolgoztunk érte keményen amíg a gólya a fészkét igazgatta a kéményen.
Már esik is kinn. És lesik is bentről, hogy eláll-e.De most hogy egyedül vagyunk benn érzed hogy feláll-e?
-Ne beszélj elrontott állapotba rántott rímekbe rakott romlott dolgokat a pöcsödről de meg ne próbáld levenni a kezedet a csöcsömről. Csukd be az ajtót, vedd le a hajtót a hám mellől a falról. Kedvem támadt ezzel a mostoha ostorral átrajzolni az arcod, hogy vicsorgó fogsorral szelfizzek veled míg a fájdalommal a fájó daloddal fújod a farodra rakott fájó hurkákat.
-Miért?
-Hogy ne hajtsad máshol a kurvákat.A nagymamától tanultam, hogy a férfi törődést igényel. Én törődők ezzel az igénnyel. Kielégítelek és magamat is. Azt akarom hogy a kínjaid után legyen egy kis örömöd is. Ne állj ott a pöcsödből csöpögve, hanem hajolj le és ha megkaptad a pöcsödből a csöcsömre fröcsögj le.