Nem ajánlott történet.

Legfeljebb elterjed.
Álmodban aludni szerettél volna de csak kóvályogtál álmosan.
Aki álmos nem mos. Sem tegnap sem a jövőben sem most.
Leterítettél a hátamra, zsákmány lettem a számodra.
Kifáradtál és erőd végén csak erőt gyűjtesz az ágy szélén.
Még egy fél óra és felülsz a lóra.
Szoros a bilincs, mozgástér nincs.
Hajadba kap a kóc állapot, vágytál rá hogy úgy bánj velem mint a ragadozó állatok.
De végül szerelmes romantikus föhősnővé váltál.
Nem maradtál lovagokat széttépő sárkány.
Valaki mondja meg érek-e annyit, hogy reggel vagy másnap egy cetlit sem hagy itt.
Valakinek ér-e annyit hogy nem az égető vágyai számára hajlít földig.
Ére-e anynit a test, hogy megmarad ezen az úton és jár egyenest.
Nem tér ki jobbra sem balra, velem marad és nem balga.
Legyen akár Magyar akár Belga.
El üldögélve a hortobágyi felett londoni zenére vágott párizsi szelet ki vetett viharról szedet magként kisebb szelet.
Mindegy.
Jólesett.
Felettem arca szigorú, megmarkol és szorít, rám zilált hajából fátylat borít.
Egy kis kardiózás a lovon. Ő célba ér, nekem nem hagyja. Szorgalmas mint egy kis hangya.
Én lebegtem, mert lebegett felettem. Rám kiáltott és az édes gerjedelemből többször is kirántott.
Végül a bilincs oldódott. De hagyott rajtam pár kék foltot.
Aztán lezuhanyozott és elhagyott. Nem szerelem volt hanem szex annak is elnagyolt.
Álmosan szédeleg, elfáradt a drága. Elaludt otthon a levetetlen nadrágban.