Fagyizás

Jön a fagylalt szezon

Mindenki szereti a fagyit.
Én is. De nem mindegyiket.
A puncsba ha belenyalok felnyög a mazsola.
Nem tudom mit csinálok rosszul de inkább nem kérek puncsot.
A vanília a kedvencem.
Mégis a legtöbben a csokit választják. Pedig a színe miatt jobban felveszi a környezete hőjét és nagyon könnyű elrontani ha a kakaó oldódását meg sem várva készítik el és rögtön lehűtik. Hamar olvad és jellege miatt hamar átáztatja a tölcsért és végén szivárogni kezd. Ha pedig rácsöppen mondjuk egy hölgy combján a fehér nadrágjára, akkor az még a harmadik sarokról is feltűnő.
Szépen lassan folyik le a combjáról a csoki és onnan már nem túl kényelmes felnyalni.
Az eper pedig a színe miatt hagy az ajkakon is olyan foltot ami száradás után becukrosodik és a papírzsepikendő is csak elszakad tőle. Titokban, nyállal kell megint feloldani és akkor törölhető le nyom nélkül, ha egyáltalán a szín be nem ivódik a bőr pólusaiba.
A díszfagyík a látványosságra hajtanak. Jól néz ki a mogyoró darabokkal teleszórt több színből álló valamilyen utánzat ami mondjuk a sportszeletet vagy más édesség szeletet utánoz. A csokival együtt csak utánoznak valamit. Ami pedig olyan mint az igazi az nem az igazi, csak hasonlít valamire. Az ami nem az az nem az hanem hasonlat. A nem igazi csak másolata az igazinak. És akkor kellene igazit keresnünk? Vagy csináljunk a valamiből azt ami tényleg lehetne, hogy ne a divatos valamit mutogassuk az utcán mint menő divatos dolgot? Persze van, hogy az igazi már nem menő. A banán finom. Úgy ahogy van tökéletes. A banán fagyi csak utánzat. De adjunk neki élénk sárga színt, és nevezzük Mingnon fagyinak a gyerek film után. Máris divatos és menő. Pedig a banán eredetiben a legjobb. Keményen és mégis kenhetően kapod meg. Ha lehúzod róla a sárga ruháját, szinte kívánkozik a szájba minden része a legvékonyabbtól a legvastagabbig. Ízre jó, rendbe teszi a gyomrot és hasznos anyagok vannak benne a szervezet számára. De van olyan állapot amikor unom a banánt.
Mi lenne, ha szétfolyna az ember nyelvén. Azt is tudja az igazi. De hideg kellene a nagy meleg miatt. Én nem vagyok ebben olyan biztos, hogy abban minden anyag a szervezet számára van kitalálva de biztos, hogy finomra meg lehet csinálni.
A vanília a legjobb.
Minden ízhez passzol. Erősekhez és enyhébbekhez. Képes főszereplő lenni de képes maga fölé emelni bármilyen más ízt. jó háttér környezet egy főszereplőnek amit ki le kell emelni.
Gyakran teszek egy kanál vaníliát a fekete kávéba és nem teszek hozzá cukrot. Nézem ahogy a meleg kávé a tejhabon úszik. Rámegy a kér kanál vanília fagyi és szépen lassan a meleg kávé átöleli a jeges vaníliát és magába olvasztja. Mint sok karú polipok átölelik és átfonják egymást. Nem sietve hanem lassan. Ha egymás mellett maradnak akkor is szétválaszthatatlanok. Szájban keveredve megőrzi a kávé a markáns kesernyés ízét amit a jó vanília sietve beléje édes ízével felold és megenyhít.
Összekeverve pedig ketten ölelik a szájban a nyelvet és közösen kényeztetik.