2023. 03. 07. 11:17 | Appeared: 393x
Leszállt a gép.
Türelmetlenül toporogtunk a rácsok ajtajai előtt.
A daruk a sziget repülőterének arra az oldalára rakta sorba a ketreceinket ahol az erdő kezdődőt. A rácsok tetején tisztek jelentek meg és sorban felhúzták a magas ketrecek ajtajait. Fejünkön sisakok, rajtunk test páncél, bakancs és az elektromos fegyverek. Katonák vagyunk akik egy feladatot hajtanak végre. Nem tudom a hadi tervet és nem tudom a feladatomat. Csak azt tudom, hogy akin nem az a ruha van ami rajtam azt szét fogom tépni.
Felrántják előttünk az ajtót és másodpercek alatt kiözönlünk a ketrecekből. Öröm tölt el. Teljes erővel futok a fák felé.
Elnyel a sűrű.
Bokrok, lombok, kisebb tisztások váltják egymást ahogy rohanunk előre. A sziget elég nagy és elég meleg van. Árok következik és megint fák. Patak és lápos terep. A lápnál megszűnik az erdő. Meleg van és kezdek izzadni.
A falka még együtt fut amikor tüzet nyitnak ránk. Nem törődünk vele. Belerohanunk az ellenséges állásokba. A terepet nem tisztították meg, hogy időbe láthassanak minket. Fegyveres alakok állnak a nádas szélén. Néhányan féltérdre ereszkedve próbálnak célba venni minket.
Két lövedék a sisakomon koppan nagyot és másik három a testpáncélomon. Nem törődöm vele. Nekirohanok az előttem állóknak. A fegyveremre felcsatolt szuronnyal ketté hasítom az előttem levőt. Az utána következőt éppen a szívén tudom át döfni. Véres lettem de nem az én vérem. Valakinek megbotlok a kiontott beleiben. A bokámra csavarodik a büdös bensőség de lerázom magamról. Oldalra fordulok és még élőket keresek köztünk akik harcképesek. Nem is kell sokáig keresni. a többiek is a kézitusa brutalitását választják. Csak egy két lövés dördül. Az elektromos impulzusok szinte elevenen sütik meg azokat akiket eltalálnak. Akiket elérek azokra ordítva rontok rá. A fegyveremen levő bajonett egy egész kart tép le. a másiknak erőből tépem le puszta kézzel a két lábát.
A terület megtisztul, szinte öt perc alatt. Ugyanazzal a lendülettel rohanunk tovább a sziget széle felé. Ismét erősávon törünk át. A mocsaras részt lassan magunk mögött hagyjuk. Ordítozunk és rohanunk eszeveszetten. Előttünk hirtelen lövészárok rendszer sejlik fel. Mögötte út és az út mögött homokos tengerpart. Nagyobb fegyverek ugatnak fel közvetlenül előttünk. Egy srác aki végig előttem rohant egy találattól kettévált a levegőben és a teteme két darabja között rohantam át.
Nincs értelme vissza lőni mert nem látszik senki az árokból.
Eszeveszett fegyverdörejek hallatszanak és zúdul ránk az elektromos halál. Elérjük az árok rendszert és benne futunk. Robot fegyvereket telepítettek bele. De a kiásott rendszer néhány bunkert is magában foglalt. Abban ott volt a robot fegyvereket kezelő személyzet. Az egyiknek a fejét téptem le és a hajánál fogva kezdtem verni a fejjel egy másikat. A bajonettjével bökdösött felém. Ahányszor beleszúrt a páncélomba, mindig ütöttem a barátja fejével a sisakjára egy horpadást.
A többiek közben mindenkit lemészárolva kiszivárogtak a bunkerekből és kezdtek tovább szaladni a tenger felé. A megszédült katonát én is a lábánál fogva kiráncigálom a rendszerből és rátűzöm az egyik robotágyú csövére. Az út túloldalán aknamező. Belerohanunk. Egyértelmű, hogy a támadást a tenger felőli nyílt területről várták.
Elértük a tengert és az aknamezőn nyolc társunk lelte halálát.
Elfordulunk észak felé és a víz mentén rohanunk a parton végig a központ felé.
A sziget központja egy nagy kikötő ami köré épült a város.
Még mindig teljes erővel futunk. más egységek is csatlakoznak közben hozzánk akik más úton érték el a főváros alatti területeket. Elég sokan lettünk és futunk együtt. A tenger felől gyors motorcsónakok közelítenek. Felettük helikopter fedezet. A part tiszta és mögöttünk teszik le a csónakok a tíz-tíz fős terheiket akik szintén a nyomunkban kezdenek el loholni.
A főváros védelme sokkal erősebb. Számítottak ránk, földről, vízről és a levegőből. Ágyútűz és gépfegyveres tűzfüggöny fogad minket. Nem törődünk vele. Rohanunk tovább. Néhány tiszt színes ködgránátot lő ki a gépágyú fészkek közvetlen közelébe. A mindent beborító piros, fehér és zöld füst eltakar minket. Vaktában lőnek közénk. Így is megfogyatkozunk a cél elérése előtt.
A füst mögött robot gépágyúk, mozgás érzékelős automata karabélyok és aknamező. Hamar átjutunk rajtuk és a túl közeli mozgás egymásra irányítja a közvetlen tüzet.
A küldő védelmi vonal mögött katonákat találunk. teljes erővel lerohanjuk őket. Csontok repednek, bordák törnek, testrészek szakadnak le. vér mindenütt és kinyomott szemek, halálhörgés és test test elleni küzdelem. Estére miénk a főváros.
Trombita harsan a levegőbe és az ellenség keresés már úgy is téblábolásba fordult. Egy helyre terelnek minket a tisztek. Vissza tuszkolódunk a ketreceinkbe és ránk kattannak a rácsos ajtók. Minden tagunk remeg a kierőltetéstől. Az adrenalin kiszökik az izmokból. A szteroid injekciók hatását felváltja a rémület.
Úr Isten mit csináltunk. Elhagy bennünket a vakság, az érzéketlenség és helyét átveszi a remegés, ijedtség, bűntudat.
Ordítozni kezdünk egymással.
-Miért teszitek ezt velünk? miért bántok így velünk? Ők is csak emberek voltak. Legyetek átkozottak.
A zendülés és folyamatos hisztéria, az idegi megroppanások egyre súlyosabb tüneteket produkálnak.
A rácsok felett magas rangú és szótlan tisztek lépkednek. A szürkülő félhomályban zseblámpával világítanak ránk. Bevérzett szemek, sebes arcok és dühöngő sebesültek ordítanak felfelé.
Egy fehér köpenyes tiszti orvos is belép a színre. Összeakad a tisztel a tekintetük.
Valamit beszélgetnek és bólongatni kezdenek.
Egy felharsanó parancsra egy ellátós lép az egyik csővezeték végéhez és felvesz egy gázmaszkot. Majd megnyitja a cső végét.
A hajó raktere lassan elárad altató gázzal.
Megnyugszunk és elkábulunk.
Mind kábultak vagyunk de felfogjuk a környezetünket. Egyesével kihordanak minket a ketrecekből.
Tábori kórházban találom magam és a sok ágyon a társaim bámulnak kifejezéstelen szemekkel a levegőbe vagy követik a körülöttük tüsténkedő orvosokat és nővéreket. Injekciókat adnak az infúziókba amikből oldatok csepegnek a vérünkbe.
Egy házban ébredek. Egy nyitott ajtajú szoba ahol épp egy csinos lány belép. Emlékszem rá. Egy mentőakcióban hoztuk el egy közel-Keleti országból. Sok diplomatát kellett kimentenünk. A lány fekete hajú, szép arcú, élénk szemű vékonyka volt. Nem értetem miért van itt és én hogy kerülök egy olyan házba ahol súlyos sebesültek felépülését segítik. Olyan sebeket soha nem kaptam.
Ahogy belép felé fordítom az arcom. Vidáman köszön.
-Jó reggelt. Véget ért a nyugtató hatása. Ha nem vagy a plafonon az azt jelenti, hogy sikerült érzelmileg túl lendülni a történtek miatti nyomások alsó pontjáról.
-Mi történt?
-Bevetésen voltatok. Jól teljesítettetek a teljesítmény fokozó hatása alatti feladat végrehajtáson. Kicsit ilyenkor az ember lemegy állatba. De az eredmény magáért beszél.
-Igen. Emlékszem. Az adrenalin injekció után homályos lett minden csak dühöngtem.
-Volt abban más is nem csak adrenalin. egy kiadós 12 órás folyamatos alváson vagy túl és a biológiai értékeid vissza álltak ezen idő után a normálisra.
-Kicsit megbántam, hogy aláírtam a kísérleti engedélyt.
-Önként jelentkeztél és mivel 120 bevetést megcsináltál jó eredménnyel ezért nem kell többet bevetésre menned. Veterán vagy 26 éves korod ellenére. a Mellékhatások pedig érzelmi jellegűek.
-A depresszióra gondol, kedves?
-Depresszió, düh, sírás, katatónia gyors egymásutánban. Persze amiért itt vagyok az egy teljesen váratlan mellékhatás.
-Három éve mindig ez a találkozás a vége a megfigyeléseknek.
-Ma nem. Nincs hosszú beszélgetés vagy pszichológiai nyomás gyakorlás.
-Szolgálok tovább mint tiszt?
-Ha ahhoz van kedve igen. De tudja a kísérletek közben én magam is kerültem életveszélyes helyzetbe. Azért vállaltam el az ön megfigyelését mert őszintén segíteni akartam önnek. Mivel ön a saját vállán hozott ki abból a börtönből. A puszta kezével tépve ki a vas ajtót a falból.
Érzelmileg nem maradtam közömbös.
Felvontam a szemöldökeimet és kissé elmosolyodtam. A lány lassan körbejárta az ágyat és lekapcsolta körülöttem az életfunkcióimat figyelő gépeket, a fityulát a hajából kihúzta és az ágy végére dobta. Leült az ágy mellé és a vénámból kihúzta a branült, és mindent gondosan elcsomagolt, hogy semmi ne legyen útban. Rám hajolt és a mellemre hajolva figyelte a légzésemet.
Keze az arcomhoz ért.
Végig simította a borostát az államon.
-Örökre hálás leszek az életemért. Nem csak engem de a nővéremet a húgomat is megmentette az a beavatkozás. Egy barátságosabb fejezetet szeretnék nyitni az életemben, mivel a te életed is átment egy olyan szakaszon amiben a halál veszélye sokszorosa volt a normális katonai bevetéseken megszokottaknak.
-Jól értem? Kezdjek új életet veled?
-Igen.
Felemelte fejét és a szemembe nézett.
-Amióta csak megláttalak, mindig az járt a fejemben, hogy mivel szolgálhatnám meg neked ezt az egészet.
-Nem azért csináltam.
-Tudom. de nem is tudom meghálálni sem pénzel sem szavakkal. De a kísérlet mellékhatása nem csak a düh és kétségbe esés. hanem az is megmutatkozott, hogy ott van a szívedben a bátorság. Az önfeláldozás.
-Hol is kezdtük egymást tegezni?
-Ahányszor kitisztul nálad a szervezetedből a sok kemikália, lebomlik minden a tiszta önmagadra. És olyan emberi tudsz lenni és olyan gondoskodó, humoros, csupa életvidámság. Emberileg ember tudsz maradni és a leállatiasított gyilkológépből mindig felépül valaki aki nagyon szerethető.
-Most akkor szerelmet vallasz nekem? Nem nekem kellene elvinni téged valami romantikus helyre?
-Elvihetsz. Hétvége van és senki nincs itt az ügyeleten kívül.
-Láttad a legalantasabb állatiasságot amit csak ki lehet hozni valakiből. Láttál sérülten és láttál dühöngeni légy döngicséléstől is felpiszkálva. Mégis ápoltál, parancs nélkül?
-Igen.
Sokan nem bírták az ápoló lányok közül ezt.
-Igen.
-Azt hittem a szójalattés vegántofun nevelkedet féllezbikus, fejletlen divatrambók a divatosak mostanság a lányok közt.
-Aha, akik azt sem tudják eldönteni, hogy fiúk-e vagy lányok? Kösz nem. Egy hamburgert sem tudnak anélkül megenni hogy ne siratnának meg valami ismeretlen tehenet.
-Igaz.
Végig néztem rajta,
és ő énrajtam.
Kitártam a kezem, hogy a kezét a tenyerembe helyezze. Álmomban nem gondoltam volna szebb ébredést a pokoli állapotból. De behúztam a kéziféket. Mindent megkaptam ettől a lánytól. Mindent megadott nekem úgy, hogy látta bennem a legrosszabbat. Nem mondhatom meg neki itt, hogy én is szeretem.
-Itt a ruhám?
-A szekrényben.
-Akkor kicsit menj ki amíg felöltözöm. Menjünk csak el valami romantikus helyre, és nézzük meg a menüt. Tudsz valami teraszos helyet ahol jól főznek?
-A Duna parton sok ilyen van.
-Akkor a kedvenc helyedre megyünk.
Comments (0)