Kívánlak.

Hetek óta a melleidről álmodom.
Ahogy a ruhádat feszítik és alakod nőiességét izgalmassá teszik.
Lágyan ölelve tartalak ölelésemben és átadom
Minden szerelmemet azzal ahogy minden részedet csókjaim felületévé feszít
a vágyaid beteljesülésének közelsége, hogy szeretve legyél és szeressen aki közel van hozzád.
És én közelebb vagyok mint a rád feszülő melltartód vagy bugyid.
Egészen a szívedben állok ahogy egy otthonban áll a férfi aki lakhatóvá tett követ, maltert és cserepeket.
Kisimítom az arcodból a hajad, és tenyerembe feszülő fenekeden érzed, hogy nem hátrálhatsz ki ebből az ölelésből.
Megadod magad és felizzít a tüzem ahogy kívánlak.
Aztán a sorsod elfogadásából lendület keletkezik.
Viszonozd az ölelést és lehunyva szemed arcodat mellemre pihenteted, míg kényeztetve cirógatni kezdenek ujjaim ahogy le és fel szaladgálnak a gerinceden. Lehámozom ruhádat átmelegedett testedről és engedem a kényelmetlen szorítás enyhülése által hogy kényelmes meztelenséged ruhája én legyek. Arcod az arcomhoz ér és szétnyílt ajkaid puha nedve édessé teszi számat. Combjaid tárulnak és ölelésbe fogják csípőm amíg finom meleg tested édes melege nekem is ruhámmá lesz.
Közelebb már nem is lehetnénk.
De öled ölelése magába szív engem ott lenn ahol nedves érintésed keménységet fogad lágyságban párnáiba, forró lüktetéssel dédelgetve hálából mert szeretem.
A lüktetés egyre hevesebb, már szenvedélyes ringatás. Nyögés tör a szavak nélküli beszédbe, nőies ének amit nem bálnák nyikorognak a víz kék sűrűségébe. Felfeszült női test szépsége hajol reám és emelkedik rólam hogy ismét rám sóhajtva omoljon haja arcomra.
Elveszett a józanság, talán itt sem volt. Kis mancsodat tenyerembe fogom és lefejtelek magamról mellém és kissé kontroláltabban én veszem át a ritmust mit a magad kényelméért eddig felvettél.
Nincs sietség és nincs kapkodás. Minden neked és rólad szól Szemed barna villanása könnyel telt égő fehér izzás a gyertyák fényében.
Szép vagy, mint a galambok amik a beborult égen csaponganak a vihar előtt. Villogtatva fehér szárnyukat a házak felett. Apró kis lényedbe fúrva önmagam lihegésedet fújtatássá teszem.
Akarlak. Kellesz nekem.
Ez a játék már nem játék.
Komoly zsákmány, jutalom. Élvezetedet élvezve neked és érted folytatom.
Magadért magamat adom.