Egy állnév naív novellája

A szép Szabó egy szub.
Szabványosan szép.
Szép a szeme, és nekem szép a neve olyan Sütős, vagy pékes általánosan elfogadottan szépes.
De csak nekem szub a szabó mert velem szemben elfogadó és ezért szub.
Ha karom szépen megölel és a kedvemért a haját is kiengedi, ezért még szebb.
Ha meglát a nyakamba röppen és még a lábaival is átölei a derekamat, Csókokat ad. szeretleket lehell arcomra és elnézi nekem ha a cipőm a kosztól a szőnyegbe beleragad.
De neked nem szub a szép Szabó. És neked nem süt.
Sőt.
Másnak ő egy domina. Egy idomár.
És ha domina vagy akkor neked egy dominaidomár.
Nem csak a szépségével nyűgöz le, hanem a korbácsa is lenyűgöző.
Ha akarja eléri, hogy a szőnyegről a sarat a nyelveddel lenyald!
Jutalmul egy szubított domina szubinává nevelve ad csókót a szorgos kezedre.
Nem ajánlom, hogy az agyára menj, mert az agyadra megy.
Rosszul jársz ha arra jársz amerre nem lehet, ő ilyent nem szeret.
De én szeretem őt. A szép Szabót.
Nevetése a gazdagságom, szeretete boldogságom, még ha néha kissé pofon vágom.
Oh, de miről álmodozom... egyáltalán, van ilyen nő a világon?