Sikosító.

Nem szeretem a pótszereket.
Nem szeretem elsietni a dolgokat. Egy lelki beindulás jobban előkészíti a testet, mint egy azt utánzó vagy imitáló dolog. Életem egyik fő mozgató rugója a szexualitás, éppen ezért nem a mennyiség és a minél több váltott partner a cél, hanem az együtt átélhető jó minőségű szexuális tevékenység. Nem tudok jónak mondani egy együttlétet azért mert valaki valamilyen perverzitását kiélte a másikon aki egyébként nem élvezte a dolgot, és azt sem tudom feltétlenül jónak mondani ha két fél orgazmushoz jutott. A szex ugyanis nem ott kezdődik ahol a két fél leveti a ruháját. A dologban ott a jó szex kulcsa, hogy közös szimpátia, egymásra fordítható idő, hasonló ízlés és hasonló szexuális kulturáltság együtthatója fenn áll. Fiatal koromban nem koslattam a discóban soha a lányok után, akkor sem ha tetszett valamelyik, hanem csak beszélgettem, táncoltam a többiekkel és figyeltem a környezetemet. A lányok ügyes jelelésekkel, véletlen érintésekkel spontán beszélgetésekkel mindig tudatták ha szívesen vannak a társaságomban. Az egymás iránti nyitottság az első kelléke egy esetleg kialakuló jó szexualitást magába foglaló párkapcsolatnak. A "spontán" kialakuló beszélgetések meglepő szimpátiát tudnak építeni a felek közt, sokszor az közeledett a legnagyobb bizalommal felém akiről azt gondoltam, hogy ő rá sem néz olyan pasira mint amilyen én vagyok. Nem kellett erőlködnöm, vagy kifordulnom önmagamból, hogy felkelthessem egy igazán menő csaj érdeklődését.
Messziről indítom ezt a témát, de nem leszek hosszú.
Ahányszor volt alkalmam olyan kapcsolat kialakítására, ahol mélyebb lelki érintettség kötött össze, soha nem tapasztaltam egy szexuális közeledés esetén közömbösséget és hüvelyi szárazságot.
Persze tudom, hogy a szárazságot okozhatják gyógyszerek vagy kimerültség, de általános feltételekről beszélek. Nem csak érdemes türelmesnek lenni egymással és mind a két félnek azon igyekezni, hogy a másik jól érezze magát és fel tudjon engedni a mindennapi stresszből vagy a legbensőbb énjéből előhozott témák megértést találjanak ami által elfogadott és szeretett lénynek érezze magát a másik, de vonzónak is.
És itt a mondandóm egyik lényeges pontja. Miért vannak a szerepjátékok? Mert nem szeret valaki annak lenni aki valójában. És miért van bőr, latex, egyenruha fétise valakinek amikor azzal nem lesz jobb az élete sőt rendszeresen cserélődik a partneri kapcsolata? Mert szeretnénk ha többnek vagy jobbnak látszanánk mások szemében.
Én ezt önfényező fétisnek nevezem. Én is szeretem ha tetszem másoknak is és Budapesten nagyon nagy pénzeket zsebelnek olyan önzésfejlesztő tréningeken ahol azt tanítják, hogy hogyan tudsz másokra bombasztikus hatást gyakorolni.
Minden nő és minden férfi szeretné lenyűgözni a másikat. Ez nem fog menni minden nap, és nem fog menni egy öt vagy tíz éves párkapcsolatban. Ezzel együtt én is éreztem magamon olyan nyomást, elvárást a másik fél részéről, hogy nagy teljesítményt kéne leadnom. Hát elsiettem a dolgokat. Gyors vetkőzés, gyors zuhany, gyors ágyazás, gyors izgatás... És nem volt meg a minden összejött szituáció után a dúrbele babám érzés. Nem voltak hangok amik biztosítottak volna arról, hogy jólesik az érintés vagy jólesik neki ahogy a melleit csókolom. De nem akarta megtörni a lendületemet és biztatott.
- Lehet, hogy velem van a baj, várj, veszek elő síkosítót.
Elrontottam. Bele hajszoltam magam egy szituációba ami öt perc alatt pergetett volna le egy egész estés műsort amit percről percre végig csinálva órákon át tartó szexuális de főleg lelki kielégülést adhatott volna. Talán maga a BDSM az a síkosító sokaknak ami a lélek kiszáradását próbálja pótolni, mert a szexhez így meg lehet spórolni a szerelmet, egymással való törődést, megértést és talán csak a másik fél hitegetése esetleg önmagunké, hogy a szexuális exremitás, különcködés többet jelent annál mint ami természetes úton készíti elő a bőséges nedvesedést?
Ezt egyszer mindenkinek meg kell válaszolnia magában.
Beismerem ha valamit elrontottam, és tudom, hogy az öncélú sietetése a folyamatoknak a másik lemaradásával csak magamtól és a legnagyobb kincsemet jelentő páromtól ellopott boldogság, megnyugvás és idő. Senki nincs előrébb vele.