A hétvégén sok levelet kaptam – olyanokat, amik arról szóltak, mennyire „ideális nő” lehetnék… ha.
Ha a korom vagy a magasság passzolna.
Ha nem lennének elvárásaim.
Ha beleférnék valaki más fantáziájába.
De az ideál nem paraméterekből áll.
A testem, a vágyaim, a határaim – ezek mind részei vagyunk, de csak egy szegmensei annak, aki valójában vagyok.
Nem tudok mit kezdeni meztelen testekkel vagy nemiszerv-fotókkal – még ha ez az oldal a vágyaink színpalettájáról is szól. Nem egy kidolgozott test, nem egy póz, nem egy méret fog elindítani bennem valamit.
Mert én már rég túlléptem a felszínen.
Magasságokat és mélységeket akarok.
Elveszni valaki gondolataiban.
Filozofálni napnyugta után, csillagok alatt.
Őszintén adni és ugyanígy kapni.
Mert mire vágyik egy igazi sub?
Nem pusztán alávetettségre, hanem arra, hogy valaki figyeljen rá, valóban.
Hogy középpontban legyen – ne a testével, hanem a belső világával.
A kölcsönös vágyban rejlő utazásra – ahol kontroll alatt, biztonságban, egyre mélyebbre megy, míg végül... elveszhet a másikban, hogy újra visszataláljon önmagához.
Comments (0)