Vanilla házasság, duplán.... 1. rész

Eredetileg másról szerettem volna írni, de nemrég kaptam az előzőhöz egy nagyon kedves hozzászólást. Nagyon cuki, kedves a pasi, hogy ismeretlenül is szeretne belém kóstolni. Most, amíg írok, a szobámban, a sötétben, egyedül, persze mosolygok!
Mert Nekem élvezet kiírni magamból mindazt, amit éppen érzek.
Ja igen, elnézést, picit elkanyarodtam az eredeti címtől. Tehát, vanilla házasság, duplán. Mert elsőre nem hittem el, hogy az a fajta kapcsolat nem nekem való. A naiv, buborékban felnevelt jókislány kijárta az iskolákat, szerzett szakmát, most lényegtelen, melyiket, persze érettségivel. Majd jött a nagy szerelem, és szülői nyomatékos kérésre, hozzá ment feleségül. Lagzira persze nem került sor, csak polgári, és TEMPLOMI esküvő volt. Persze, igyekezett megfelelni az új követelményeknek. Még az anyósnál is be tudott vágódni, a kedvességével, és azzal, mennyire tud alkalmazkodni. Eddig ez szép, és jó, mondaná mindenki, ha épp az a fránya alkohol imádat nem lett volna. És persze az a rengeteg rossz, fájdalmas élmény, amit elszenvedtem mellette. Persze, utána, kijózanodva, mindig bocsánatkérés volt, és én jó feleség gyanánt, aki az oltár előtt tett neki ígéretet, persze hogy! Nem is egyszer, de rengetegszer! Az egyik legrosszab akkor volt, amikor akkora pofont kaptam tőle, hogy a jobb fülemben kilyukadt a dobhártya. Persze, idővel az is begyógyult, bár elég sokáig tartott, és pocsék érzés volt. Persze, jó feleség mindent megbocsát, még azt is, hogy részegen addig folytogatott , míg összecsuklottam a lábai elé, de még itt sem állt meg, mert ezután jöttek a rúgások, ahol csak ért. És ez akkor NEM bdsm játszadozás volt. Mert amíg fogta, szorította a nyakamat, láttam a szemében azt az iszonyatos elszántságot, a dühödt indulatot, hogy most meg foglak ö...ni!!!!!
Bocsi, de azt a szót még mindig nincs erőm sem kimondani, sem leírni, de aki értelmes, tudja mire akarok célozni!
Erről a szép napról később készült látlelet, mert a szüleim orvoshoz vittek. Még csak 21 voltam.
És ÉN, mint jó feleség, még ezt is képes voltam megbocsátani neki. Végül is mi volt, ami valójában megadta nekem a végső döntést, hogy merjek kilépni ebből az oltár előtt kötött házasságból? Hogy közölte velem, hogy egyáltalán nem akar tőlem gyereket, sőt, képes lenne arra is, hogy amennyiben teherbe mernék esni tőle, akkor, belőlem, azt a pici életet elveszi, még mielőtt megszülethetne! Persze, nem így, sokkal durvább szavakkal. Hát, ekkor eszméltem rá, hogy muszáj lépnem, menekülnöm kell, amíg nem késő, amíg még van esélyem egy másik kapcsolatra, hogy anya is lehessek....
Na, ekkor jött jól az a bizonyos látlelet, mert így, két részegség között, rá tudtam venni, a gyors, és közös megegyezéssel történő válásra.
Mert megmaradt az a bizonyos híd, amin vissza tudtam menekülni a szüleimhez, és újra tudtam kezdeni, ami nem volt könnyű, de előttem lebegett a CÉL, hogy mindegy kitől, mindegy milyen áron, de lesznek gyerekeim.
De ez majd a következő blogomban lesz.
Tehát, ez volt az a bizonyos első vanilla házasság, amit sikerült élve megúsznom....... 😊😊😊