Schrödinger válasza

Egyre reménytelenebb próbálkozásaim közepette esett meg, hogy egyik belépésem alkalmával egyszerre csak egy váratlan meglepetés fogadott. A levélsablon a fejlécen narancssárgán ragyogott és egy kis piros körben egy egyes hívogatta a kurzoromat. A pulzusom megemelkedett, talán van remény. Miközben közeledett a nyíl a fent említett területre, egyszerre csak átfutott egy gondolat a fejemen, talán az, mint Hesse Josef Knechtjének az első üveggyöngyjátéka közepette. Mégpedig, hogy ennek az élménynek vége lesz. Itt ülök megnövekedett vérnyomással, tele reménységgel. Talán célba talált az egyik üzenetem, és jön a beszélgetést megnyitó válasz. Talán ő is a személyes találkozás híve…

Ugyanakkor megfordult az is a fejemben, hogy talán egy anyagias hirdető spamjét találom, vagy egy lekezelő elutasítást. Ekkor döntöttem úgy, hogy kifeszítem a pillanatot és kiélvezem. A megnövekedett levél szimbólum a maga tiszta fehérségével, a figyelemfelkeltő piros egyes schrödingeri értelemben a reménység valósága. (Mennyivel jobb egy üzenetet kapni, mint egy tucatot, vagy éppen egyet sem). Mintha ez az üzenet és a mögötte álló személy nekem lenne rendelve. Egy levél a szűz postaládámba, mekkora ajándék. És egy kattintás, és a reménységből valóság lesz. Talán ezt nem kellene. Ez most az én napom, azzal lezártam a laptopot. Nem tudtam aludni, újra meg újra bejelentkeztem, hogy lássam a jelet és átéljem azt az izgalmat. Aztán arra gondoltam, talán a kiszemelt türelmetlen, hiszen látja, hogy bejelentkeztem azóta. Talán azóta talált is valakit, aki azonnal megnyitotta és válaszolt az üzenetre.

Egy átvirrasztott éjszaka után rászántam magamat, rákattintottam. És jött a kiábrándulás, mint egy hamar jött orgazmus után a kiüresedettség, melyet a be nem teljesedett vágy okozta gyönyörtől csak egy kis kattintás választott el. Ez az, amit nem szabadott volna, de már tudom, hogy néz ki a rendszer által generált elutasító levél.