Punishment breathplay...

Már egy hete megbeszéltük a következő alkalmat, amikor utoljára együtt voltunk. Azt is, hogy ezúttal Te jössz át hozzám. 

Nem is nagyon szoktunk ilyenkor beszélni vagy chatelni…

- Mindkettőnknek megvan a maga élete, és vagyunk annyira érzelmileg intelligensek és magabiztosak, hogy egyikőnk egójának és önbizalmának sincs szüksége arra, hogy nap, mint nap kelljen a másik fontosságát bizonygatnunk, megerősítenünk egymásnak. Szereted a szabadságod, és Én is. Próbálok úgy szeretni, ahogy szeretve akarok lenni; Szabadon.

Az alkalmi kapcsolatunk ellenére tudom, hogy fontos vagyok Neked és Én is éreztetem, hogy fontos vagy Nekem. Szeretlek ott, akkor és a legjobbammal, amikor együtt vagyunk. A jelenben, fizikailag közel. Nem esik nehezemre ezt a szót kimondani vagy kimutatni Neked, akkor sem, ha tudom, hogy leginkább a szexualitásunkra, a köztünk lévő dinamikára épült a kapcsolatunk és mindketten érezzük, hogy esetlegesen merre és meddig tarthat. Ez így van rendjén, csak maradjunk a jelenben; őszintén és szabadon. -

bár a játék napján általában már a randi előtt belebújunk dinamikánk szerepeibe és ráhangolódunk egy kis sextinggel. Ma másképp volt. Illetve, ha jobban belegondolok, nem… Egyszerűen csak játszottad a saját játékod és egész nap szartál az üzeneteimre, a virtuális utasításaimra. Tudod, hogy ez mit vált ki belőlem és tudom, hogy direkt csináltad. Ismerlek már ennyire. Akkor vagy ilyen bratty, amikor erőteljesebben akarod érezni a kettőnk közti erődinamikát. Érezni akarod, ahogy helyre teszlek. Úgy néz ki ez egy ilyen nap… és elismerem, működik.

Én pedig pontosan tudtam mit fogok Veled ezért csinálni.

Annyit se voltál képes megírni, hogy hányra jössz… Péntek van. Ilyenkor jógára is mész... gondolom este 6 előtt nem végzel… Legalábbis nem szoktál.

Remek, mert kiszerettem volna Veled menni vacsorázni.

19:23. Valaki bejött a kóddal. Gondolom Te vagy az, hisz tudod és az idő is stimmelhet. Remélem nem valamelyik barátom, mert akkor magyarázkodhatok a tükörre felcuppantott dildó miatt. Habár elég jól ismernek...

Megáll a lift és hallom, ahogy egyre közelebb kopogja magát egy cipő a gangon. Az ajtóban szoktalak várni, most nem teszem.

Egy hangos hahóóó szűrődik be a csilingelő hangodon az előszobából. Visszaköszönök és lassan elindulok feléd a nappaliból. Csini vagy, úgy néz ki Te is készültél rá, hogy kimegyünk.

- Ne haragudj, hogy egész nap nem válaszoltam! Olyan sűrű napom volt...

- Azt a magassarkút ne vedd le. Kimegyünk.

- Okéééé, akkor miért nincs rajtad még semmi sem?!

- Oh, mekkora szád lett hirtelen! Nyisd ki azokat a szép ajkakat nekem!

A jobb hüvelykujjam kivételével, megcélzom a szádat az ujjaimmal és beleerőszaklom őket. A másikkal befogom az orrodat. Megfosztalak egy alapvető jogodtól; a légzésedtől. Erőszakosan - pont, ahogy szereted - lenyomom az ujjaimat a torkodra, amíg nem fuldokolsz rajtuk és indul be a nyálelválasztásod. Gondolom azon jár az eszed, hogy szavakkal kifejezd mennyire szereted ezt csinálni velem. Csakhogy már nem csak a lélegzeted az enyém, azt is Én kontrollálom, hogy mikor hagyhatja el egy primítv szó a szádat. Így abban a pár másodpercben, miközben Én három ujjammal két oldalról összenyomom az orrnyílásaidat, a másik néggyel pedig penetrálom a garatodat, nem marad más, minthogy mélyen a szemembe nézel a kidülledt, vörös, megfélemlített bambi szemeiddel.

- Tsssss! Nézzél a szemeimbe!

- Nézzél mélyebbre a szemeimbe!

- Még mélyebbre!

- Nézzél addig, amíg elveszíti a tudatod, amit lát és átváltozunk. Te leszel bennem, Én leszek benned. Eggyé válunk. 

Bugyog ki a nyál a szádból, folyik ki a szád szélén és egyre jobban pánikolsz, ahogy telnek a másodpercek és kezdesz rájönni, hogy ma nem engedlek el olyan hamar, mint szoktalak. Elkezdesz rúgkapálni a lábaiddal, sikeresen eltalálsz. Ugyan ez nem a biztonsági jeled, de mégis úgy érzem, hogy megtanultad a leckét.

Még lassan kicsúszik egy:

- Így vagy a leggyönyörűbb! 

a számon és hirtelen elengedem a szorítást, kihúzom az ujjaim, és amíg Te próbálod visszanyelni és kilélegezni az összes izgatottságodat és ijedtségedet levegőért kapkodván az éppen megerőszakolt légútaddal, addig Én már újra belédhatoltam a rövid szoknyád alatt.

- Bugyit se húztál, gratulálok! Remélem mindenki látni fogja majd vacsora alatt a nevetségesen felizgult puncid… 

A középső három ujjam jár ki-be erélyesen a félelemtől nedves puncidban. Hol benthagyom pár másodpercig, hol rögtön kihúzom és megdörzsölöm velük a hiperérzékeny csiklódat. Közben elgyengültek a lábaid az örömforrástól és folyamatosan csuklanak össze alattad. Finoman nekibaszlak a falnak és bal kézzel körbemarkolom a torkodat, így tartalak a falhoz.

- Tessék bébi, ha már semmi tartás nincs benned, majd Én adok!

- Kösssszö….

- Nincs mit! Látod a kedvenc dildódat a tükrön?

- Ühüüümmm (szipogva)

- Most szépen elé állsz és megdugod, amíg Én felöltözöm. Aztán mehetünk.

- Eszedbe ne jusson, hogy elélvezhetsz rajta. Esélytelen!

- Szeretlek!

- Én is!