Második rész.

Oakland. Letettük a kocsit egy parkolóházban és megkerestük Joyt. Aki teljesen bezsongva szállt ki a Mercijéből és egy nagy öleléssel majd egy csókkal üdvözölte Marcit. Elég egyértelmű volt, hogy a két fél már régóta várt erre a pillanatra. Joy, akinek nyilván nem ez a hivatalos keresztneve, általában ugye azok az ázsiaiak, akik bevándorolnak, felvesznek egy ilyen cuki, kimondható és népszerű amerikai nevet. Azt hiszem olyan negyven közepe lehetett - nem akarok hülyeséget mondani - két gyerek, a férje állítólag meg valami “maffiózó”. Igazi elhanyagolt, kiéhezett feleség. Nagy ballonkabát volt rajta, és magassarkú csizma, ugyanis Február közepe volt és az még elég hideg tud lenni a Bay mikroklímájának köszönhetően. Picit meg is szeppentem az energiáitól, csak gyorsan, formálisan kezet ráztunk és mentünk is tovább. M. nem fogta magát vissza, egész úton flörtölgetett Joyal, aki szintén nem jött zavarba és kész volt jókedvűen kacarászni bármin, ami elhagyta a barátom száját. Olyan igazi életvidám, huncut nevetése volt, I should say; cheeky. Hogy Én se érezzem magam nagyon kínosan hátul, Mártonom bedobta a közös pontot; Joynak is és Nekem is ez lesz az első play partyja, ez mennyire izgalmas és, hogy meséljünk; ki hogy érzi magát?

Mondtam, hogy: Én egy picit izgulok, de a legjobb emberrel megyünk, nagy baj nem lehet. Joy pedig: I’m quite nervous és csak kacagott, mint egy tini. (Azt, hogy Ő épp az előbb idegesnek nevezte magát, azt majd csak így - visszatekintve - a későbbi kontraszt kedvéért jegyezzük meg.)

Húsz perc múlva megérkeztünk; San Fransisco belvárosa, vasárnap este. Marci barátja, a szervező srác jött le elénk, hogy megtaláljuk a mélygarázs bejáratát. Csávó egy párducmintás köpenyben és papucsban díszelget, mintha Ő lenne a friscoi Hugh Hefner. Ansab egyébként pakisztáni származású és valami tech cégnél software engineer. Nem mondom, pont nem úgy nézett ki. (I’m just joking…)

Nagy örömködés közepette sikerült egymásnak bemutatkozni és közben a garázs különböző pontjaiból még két pár sétált oda hozzánk. Idősebb korosztály; 30 vége az egyik, a másik pár pedig 40 közepe lehetett. Zakó, ing, egyberuci, magassarkú, elegancia. Sokáig nem tartott összeraknom, hogy Ők is vendégek ma este és már ismerik is egymást a vendéglátónkkal. Be a liftbe, szorosan mind a nyolcan. Ez volt az este első pontja, hogy elkezdtek ostromolni a gondolatok, hogy egyébként Én mit is csinálok itt ezekkel az emberekkel és hogy hogyan is kerültem ide? Sok időm szerencsére nem volt gondolkozni, felértünk. A. megy előre és folyamatosan löki a sódert. Nagy folyosó, zsizsegés hallatszik ki egy résnyire nyitva hagyott ajtón. Belépünk. Amerikai konyha fogad - ki gondolta volna?! - és még legalább másik 7-8 ember a bejárattal szemben lévő nappaliban, aminek a kibaszott kellős közepén áll egy feszítőkeret állvány, csak pont nem az, amit festegetéshez használ az ember, hanem egy sokkal nagyobb és masszívabb, amit - most már tudom - kötözéshez használ a BDSM-ben jártas delikvens. Megint csak; bemutatkozások, kabátelvételek, lássuk mibe van a másik fajta méregetések. Hm. Egy-két hölgy nagyon ízléses. Igazából ez volt az egyik nagy félelmem, hogy mi van, ha senki nem fog tetszeni? A másik pedig nyilván az, hogy mi van Én nem fogok senkinek sem tetszeni. Tipikus… Hamar rámcáfoltak a szexibbnél szexibb emberek, vegyesen, ahogy nézem szinglik is vannak. Arról, hogy Én tetszem-e valakinek még nem sikerült meggyőződni, egyébként sem mindig olvasom jól a jeleket, pláne nem, ha zavarban vagyok. Érzem, hogy merev vagyok, de nem a jó értelemben.. Itt az idő valami lötty után nézni. Jött is a házigazda és a hűtő teljes tartalmának elérhetőségéről biztosított.

- ,Hey man drink whateve’ the fuck you want and feel yourself at home’

- Okay dude, vodka it is then.

Gyorsan körbekérdezgettem a körülöttem állókat és a ránézésre legidősebb párnál be is találtam. Cool, elkezdődött egy ilyen picit erőltetett, picit smúzolós beszélgetés. Nyilván kiderült, hogy a srácnak az ük-ükapja még magyar volt és ehhez hasonló aranyos dolgok. Aztán, amikor Ők megkérdezték, hogy kérek-e egy kis GHB-t - azaz a jó öreg Dzsinát - a piámba akkor gyorsan eszembe jutott, hogy Marci is itt van valahol körülöttem, lehet jobb lenne megkeresnem.

Mindeközben Ansab bejelentette, hogy az XY-t még megvárjuk, közel van már és aztán kezdődhet a bizalom köre. Ezt a részét említette Mártonom; körbeül a társaság és mindenki elmondja, hogy mik az Ő személyes határai (boundaries), hogy miket lehet és miket nem. Elvárásait (expectations), esetleges félelmeit az estével kapcsolatban és a harmadik pontként pedig, hogy ki - mikor volt utoljára tesztelve és, ha van valami kisebb-nagyobb nemi betegsége akkor az legyen megemlítve.

Félreálltam, töltöttem magamnak még egy vodkát, tisztán. Körbenéztem és mindenki beszélgetett valakivel…. és ahogy lett két üres pillanata az agyamnak; elérkezett az este második és egyben utolsó ilyen pillanata, amikor azt éreztem, hogy: Wait, what the actual fuck I’m doing here? Do I really want this? Lecsaptam a második felest és elfordultam a konyha közepén lévő sziget pulttól. Erre annyit észlelek, hogy Marci már hevesen smárol a nekem hátat fordító Joyal és összevissza gyűri rajta a szürke egyberuháját. Uffff, hot! Összenézünk M.-el, Én jóváhagyva bólogatok, Ő pedig mosolyog miközben felhúzza J. ruháját a popsija fölé és azzal a mozdulattal - mintha csak működött volna köztünk a telepátia és érezte volna, hogy egy kicsit kizárva, elveszettnek érzem magam egyelőre ebben az egész szituációban - felém pörgette a Hölgyet a derekánál fogva és csak annyit mondott:

- I think someone wants to meet you too! 

És már nyitotta is csókra a száját a Mi kis Joyunk. Nekem sem kellett különösebben több; visszacsókoltam és a lenge öltözéke alatt benyúlva, félrehúztam a bugyiját és elkezdtem ujjazni a szűk, csurom nedves punciját. Épp kihúztam az ujjaim és visszalöktem Márton kezeibe, amikor jött Ansab és bejelentette, hogy: Everyone’s here guys. Let’s gather in the middle of the room, it’s time for our Trust Circle.

To be continued, again….