Blog - Soprogeto

Filter to this month: 2015. 03.

Anno Dominii
(folyt) Mikor sötétedéskor felébredek, már érzem a közeledő eső súlyos illatát. Kilesek, hátha meg tudom állapítani, mennyit kell még várnom, mielőtt elindulnék reggeliért. Nem is tudom, miért nevezik reggelinek. Semmi köze a reggelhez. Ahogy kinézek, megpillantom a még füstölgő maradványokat a táborhely közepén. Elmentek. Elmentek és én átaludtam. Az egyik első dolog, amit megtanulsz, hogy egyedül nincs esélyed. Ezt mindenki tudja. Ennek elfeledése olyan hiba, amit nem követ el kétszer...

Anno Domini
Nem hiszem, hogy igazat mondanak. Mindenki unásig ismeri ezeket a történeteket a régi időkről. Egyre inkább kezdem azt gondolni, hogy csak az anyák nyugtatják ezzel a gyerekeiket, akiknek szükségük van valami célra ahhoz, hogy satnya, vegetáló lényekből kicsit idősebb satnya vegetáló lényekké "fejlődjenek". Ki ne hallott volna kerekes gépekről, amik maguktól mozogtak? Ki ne hallott volna világító pontokról az égen, amik sosem halványultak el éjjelenként? Ki ne hallott volna óriás növényekről?...