Láb és imádat

Újabb elgondolkodtató bolyongást teszek a BDSM kazamatáiban, ezúttal egy olyan fétist mérlegelve, ami egyúttal a sajátom és a legelterjedtebb az egész világon.

Ishtar, a kínai császárnők és az európai nemesség között felvillanó bokák, lábfejek, eltaposó formák - ezek mind visszatérő elemek voltak az egész történelem során. Valójában rendkívül különösnek tartom, hogy a lábak imádatát manapság egy fétisnek (és ezáltal sokszor elítélő módon egy borzalmas dolognak) tekintik, holott inkább az irántuk érzett vonzalom szokványossága volt elterjedt a történelem folyamán. Valamelyest a hosszú lábak szeretete is megérthető sokak számára, de amint lejutsz a cipőhöz, a társadalom egy falat állít fel. Látszólag, ha nagy ritkán meg is jelenik a médiában, a lábfétis egy felháborító, káros elemként jelenik meg - mint pl. az a botrányos jelenet a Sárkányok Háza sorozatból, ami egy időben megrengette az internetet. Ironikus Hollywoodra tekintve, hiszen a megannyi káros élvezet mellett, ami ott közismert, sok közismert sztár bevallottan lábfetisiszta (pl. Idris Elba vagy Jack Black).

Miért ez a megvetés?

Volt egy beszélgetésem egy hölgy barátommal, aki elérte azt a közelséget a szememben, hogy bevalljam neki egy ilyen "nyíljunk meg egymásnak" beszélgetés során, hogy vonzódom a lábakhoz. A reakciója érdekes volt:

- Ez furcsa, mert én nem utállak téged, pedig ez az egyik legbizarrabb dolog a világon, és mindig undorodtam az ilyen emberektől.

Szerencsére nem arról volt szó, hogy ennyire előítéletes lett volna a barátom. Szeretünk érvelni, vitatkozni egymással, így igazából hamar egy versennyé vált a dolog, hogy megértessük egymással az érzéseinket a témával kapcsolatban.

Miért olyan bizarr a lábfétis? A barátom azzal érvelt, hogy rengeteg nyáladzó pasas van, akik minden ismeretlen hölgy oldalán és képe alatt undorító kommenteket hagynak nők lábairól. Még rosszabbak azok, akik nyilvánosan fotózzák is őket! Másik érve az volt, hogy a láb gyakran koszos lehet, így egyszerűen egy higiéniai kérdésről van szó - a koszos dolgok undorítók lesznek, akár tetszik akár nem.

Én megértettem a felhozott érveit, és egy személyesebb oldalról közelítettem meg a kérdést:

- Engem ismersz. Én sohasem kommenteltem ilyeneket. Amíg el nem árultam neked, nem is tudtad volna, hogy vonzódom a lábakhoz. Sohasem erőltettem, sohasem nyomultam, sohasem léptem át a határokat. És egyébként, az illatos, frissen mosott lábak a legszebbek.

Érdekes volt látni, ahogy a társadalmi többség nézetei a lábfetisizmusról és a személyes ismeretségünk és tiszteletünk egymás iránt egyfajta csatába kezdett az elméjében. Végül egy rendkívül tudatos és tiszteletteljes választ adott nekem.

- Még mindig nem teljesen érzem át... de ha elveszem azt, hogy mások hogyan viselkednek, hogy más emberek mennyire támadóan állnak hozzá, és csak önmagában arra tekintek, hogy te, tiszteletteljesen és nyugisan, szereted a lábakat... Igen. Akkor értem, mi olyan fura ebben?

A lábimádat, lábfetisizmus természetesen maga is rendelkezik szélsőséges esetekkel. Vannak olyan személyek, akik egy nőn kizárólag a lábával tudnak törődni - habár nem ítélem el az ilyen személyeket, azt is megértem, hogy ez a fajta túlzás már valóban taszító lehet sokak számára. Úgy hiszem, hogy a legextrémebb és kockázatosabb dolgokban, így a BDSM-ben is megtalálhatók az észszerű mértékek és a becsületes magaviselet. És a megfelelő tisztelet és törődés mellett, ha odafigyelünk egymásra és emberként, társként kezeljük a másikat, akkor a lábak iránti vonzalom is teljesen természetessé válhat.

A lábimádat másik nagy kérdésköre egy érdekes pszichológiai diskurzus. Mennyiben imádatról és mennyiben a lábakról van szó? Erre a válasz rendkívül egyszerű: az ember ízlése válogatja. Vannak olyan személyek, akik számára a lábfétis valóban pusztán a lábak iránti vonzalmat jelenti, és vannak olyan személyek, akik a megalázkodást, a mazochista élvezeteket élik meg a lábakon keresztül. Olyan is lehetséges, hogy a lábfétis domináns elemként jelenik meg!

Amikor egyszer érintkezés közben játékosan megharaptam a (most már) ex-barátnőm talpát, arra például kifejezetten úgy tekintett, mint egy domináns megnyilvánulás - melyet magamban csendesen megsirattam, hiszen én az eltaposásra vágytam, de hát kinek mi tetszik. Vannak olyan dominánsok, akik kifejezetten szeretik a lábak összekötözését, bilincsbe verését.

Vagyis a lábimádat megvalósulhat akár domináns oldalról is, és ebből a szempontból is jelenthet egyszerű vonzódást vagy a hatalmi játék megnyilvánulását. Az igazság az, hogy ezeket hiába próbálnák rendszerezni a pszichológusok különböző kategóriákba, mert ezek ízléskérdések, ezeket mindenki magának tapasztalja ki és találja fel.

Jó magam? Úgyszintén azt tapasztaltam, hogy ugyan egy szép láb mindenképp vonzalmat gerjeszt bennem, valahogy a láb kontextusa és szimbolikája sokkal nagyobb erotikus energiával bír, mint a fizikai testrész. Az eltaposás cselekedete azért olyan különleges, mert ugyan egy erőteljes hatalmi alá-fölérendeltséget fejez ki, egyszerre érintkezés, a testek egymásnak nehezedése - egy intimitás lengi körbe. A rúgás, akár a fenekelés, nem csupán egy fájdalmas támadás, hanem az imádott támadó általi érintés, melybe a megtámadott, vonagló fél belefeledkezhet és megremeghet. A talpmasszázs egy valódi szolgáltatás, és ugyanakkor egy olyan cselekvés, ami térdepelve, meghajolva, megalázkodva a legkönnyebben kivitelezhető. A talpnyalás (személyes kedvencem), pedig a másik megízlelése, akár egy csók - a pozíció által azonban többé válik, a szubmisszió-csókjává, a behódolás fohászává.

Mint sok minden másban a BDSM terén, a lábfétis legnagyobb ellensége az azt körül lengő tévképzetek és az ezeket megerősítő, káros személyiségek. Csupán reménykedhetek abban, hogy én és a hozzám hasonlók egy olyan formáját is megmutathatom a világnak, ami nem bizarr, hanem épphogy gyönyörű.