Behatolás keleten és nyugaton

A legutóbbi blog-bejegyzésem (https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/softboy/81718-beszelgetes-venusszal) relatív sikere után úgy gondoltam, hogy ismét nekifeszülök egy elgondolkodtató és a tipikustól eltérő témának.

Az évek alatt többször kellett szembesülnöm azzal, hogy a pornó micsoda árnyékot vet a BDSM gyakorlatára, és kifejezetten a női dominancia imázsára. Ha valaki rákeres erre a témára, a legelső videók szinte mind rideg kínzótermeket mutatnak, amelyekben a férfi kikötözve fekszik, és bőrruhás nők verik, rugdossák és - ami ebben a bejegyzésben nekünk a legfontosabb - felcsatolható dildóval megdugják.

A felcsatolhatós (strap-on) sok diskurzust indított már el a női dominancia intellektuális oldalán. Rengeteg podcast fejtegeti a dildók jelentőségét a női dominancia terén. Egyik iskola teljesen megveti a strap-ont, mivel az a férfi fallosz jelképe, így pedig egyenesen ellentétes a női dominanciával. Másik iskola épp ellenkezőleg fogja fel - a női dominancia nem is lehet más, mint a nő maszkulinná válása, a nő "férfizálása", hiszen kizárólag a behatoló pénisz (vagy annak másolata) lehet domináns; illetve, csak a feminin lehet szubmisszív, így pedig a strap-on a feminin férfiak, a sissy-k és a nővé nevelés eleme. Van olyan iskola, ami valahol a kettő között áll meg, én azonban azt érzékeltem, hogy ebben az iskolába inkább az "erre hajlok"/"arra hajlok" típusú vélemények kerülnek, amik csak nem szeretnének ennyire végletekben gondolkodni.

Én azonban egy teljesen eltérő küzdelmet vélek felfedezni ezen nézetek között. Úgy vélem, itt nem a dildó jelentősége körül folyik a harc, hanem a női vagina leértékelése körül. Ez pedig nekem, mint igazán szubmisszív (vagy mondhatni szolgalelkű) heteroszexuális férfi, egy felfogható, de annál érthetetlenebb vita.

Ha a nő a domináns, hát miért ne lehetne középpontban a vaginája? Csak azért, mert a férfi szubmisszív, miért ne okozhatna élvezetet szolgálatával a domináns nő nemi szervének?

Itt bukkan fel a bejegyzés címe, ami szerintem jobban megtestesíti ezt az egész vitát: Behatolás keleten és nyugaton. Úgy vélem, hogy a "strap-on jelentősége" nem egy általános femdom vita, hanem egy nyugati csatatér. A nyugati világ pornójában, annak a vetületeként pedig a felszínes BDSM interakciókban a strap-on piedesztálra emelkedett. Azok is, akik gyűlölik, elsősorban a gyűlölete körül fortyognak, semmint az alternatívát vennék figyelembe, illetve, ugyanannyira elvetik a vagina dominanciáját, csak nem szeretik a strap-ont. A "professzionális" (nevezzük így) hölgyek, minden tiszteletem nekik, pedig nagyon előnyösnek találják a strap-ont, mert egy egyértelmű távolságot képez köztük és a klienseik között - ez pedig akarva-akaratlanul is kihat arra, hogy a BDSM-mel ismerkedők miként látják a femdomot és annak az elemeit. Vannak olyan nők, akik pedig valójában megvetik saját nőiességüket, mert azt teljességgel szubmisszívnek találják, így pedig a maszkulinitásba öltöznek, és gyakorlatilag mesterséges péniszként használják a strap-ont. Mindez összegyülemlik egy olyan BDSM-köztudatba, zeitgeist-ba, ami szerint: Vagy strap-on van, vagy nincs strap-on - de vagina, mint olyan, nem létezik!

Rendkívül megvetem ezt a nézetet. Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy a szexuális szubmisszió helyzete, ahol a nő domináns, a nő abszolút imádatát és szolgálatát jelenti. Ilyen szubmisszív férfiként pedig hogy ne lenne a Szent Grál, a női test templomának oltárja, a teremtés legfelső foka - a nő és a vaginája?

Emlékszem, egyszer egy régi barátnőm, amikor bevallottam neki szubmisszív ízlésemet, a következő kérdést tette fel:

"Mi, szóval sohasem szexelhetünk rendesen? Mindig nekem kell megdugnom majd téged, én pedig nem kapok semmit?"

A kérdése teljesen érthető volt, hiszen amit hallhatott és láthatott ebből a világból, az folyamatosan ekörül forgott. Nők, bőrszerkó, dildók. Majdnem megszakadt a szíve, mert azt hitte, hogy én a női nem imádójaként közel sem akarok kerülni a vaginájához - miközben legfeljebb a parancsa akadályozhatta volna meg, hogy kifejezzem imádatomat nemi szerve (és úgy egyébként a teste) iránt.

Itt léptetném be a keleti vonalat, az ázsiai vonalat - és kifejezetten a japán szexualitás, pornó és hentai világát. Nem arról lenne szó, hogy a keleti vonal ne ismerné a strap-ont, mint eszköz, és nem használná különböző dinamikákban, szerepjátékokban, illetve a dominancia eszközeként. Arról van szó, hogy a keleti nézetben a strap-on csak egy eszköz - a férfi megszégyenítésének, ingerlésének, izgatásának eszköze, az ánuszban rejlő szexuális idegeket felvillanyozó szerszám. Nem emelkedik a vagina fölé, sőt, a vaginának egy teljes kultúrköre van a keleti femdom világában.

A keleti femdomban a vagina ezernyi módon jelenik meg. Megjelenik egy szent testrészként, a már-már vallásos imádat (worship) és mánia tetőfokaként. Megjelenik mint egy vezető, irányító jogar - bizony, a férfit nem "a farka vezeti", a férfit a nő vezeti, akinek a vaginája után mászik a férfi, négykézláb, könyörögve. Megjelenik, mint Vénusz légycsapója, egy csapda, ami béklyóba zárja a férfit, hogy aztán totálisan felfalja és megbabonázza a szexuális erejével. Megjelenik a gyengéd femdom elemeként, mint a szent anyai méh, a forró és kényelmes mélység, amelyben a szubmisszív férfi el kíván merülni, és amelynek hűséges alattvalójaként minden érzékiségét ki akarja szolgálni. A keleti femdom árnyalataként jelent meg a "reverse rape" műfaja is (ami egy botrányosan undorító elnevezés, hiszen a nemi erőszak nemi erőszak, függetlenül a nemektől), amelyben egy noncon szerepjátékként a férfi igyekszik tartóztatni magát, szűz és érintetlen maradni, miközben a nő az, aki a vagináját az arcára, testére, péniszére kívánja erőltetni.

Amíg nyugaton megjelenhet egy pornóvideó egy olyan szituációról, amely során egy férfi a vacsora közben elkezdi tapogatni a nőt, aki ellenáll ugyan, mégis incselkedve megadja magát a férfi vágyainak - addig Japánban ez a szituáció, pontosan ugyanígy, a nemek felcserélésével is természetesnek tekinthető. Kifejezett ágazata van annak a femdom műfajnak, amelyben a zsúfolt vonaton a koncentrált, komoly japán üzletembert nyögésre készteti a domináns nő, ahogy neki feszül, rátérdel az ágyékára és fojtogatja a melleivel.

Összegezve, mint egy valóban szubmisszív heteroszexuális férfi, én abban reménykedem, hogy a keleti femdom nézetei meglátogatják a nyugatot. Hogy az európai és amerikai domináns nők megtapasztalhatják, hogy a vaginájuk egy szent hely, amelyet a méltó szubmisszív rendkívül erotikus és élvezetes módon ki tud szolgálni - ellentétben a jelenlegi nézettel, miszerint a vagina kizárólag a domináns férfi és a szubmisszív nő dinamikájában jelenhet meg. Természetesen biztos vagyok benne, hogy vannak már olyan domináns hölgyek, akik gyakorolják ezt a nyugati világban is, én a - nevezzük így - vagina-imádat széleskörű elterjedésében reménykedem.

Mert egyetlen nőnek sem kellene szégyelnie vagy szubmisszívnek éreznie azt, ami (sok más egyéb mellett) nővé teszi, fenségessé teszi, gyönyörűvé teszi.