Párhuzamok?
Blogs »
Blog - Skybreaker »
Párhuzamok?
Szóval karantén – élvezet figyelni kiből mit hoz ki a kötelező otthon maradás.
Furamód azt figyeltem meg, hogy messze azok viselik a legjobban , akik viselkedési mintáikban (tudtukon kívül) jelentős hasonlóságot mutatnak a börtönbe bevonuló rabokéval. Biztos mindenki látott már régebbi filmeket, mikor a börtönbe vonul XY rendőr/ártatlan/stb... főhős. És utána ott hogyan él túl. Na most árnyalataiban valami ilyesmit lehet tapasztalni körülöttünk.
Rengetegen foglalkoznak most azzal, hogy töltsd el hasznosan a rád szakadt időt otthon – tanulj, pihenj, edz, bármi – de azzal már kevesebben, hogy ezt egyénenként mennyire használhatjuk a személyiség felmérésére. Nem csak arról van szó, hogy most a személy elhízik-e most vagy szorgalma új távlatokat nyit előtte – hanem hogy pszichésen hogyan áll ehhez.
Ez amolyan lakatlan szigetre (vagy éppen börtöncellába) kerültél helyzet. Adva van egy korlátolt terület, amin tartózkodnod kell és abból kihoznod valamit. A személyiségeden múlik, hogy felzabál-e a stressz, vagy éppen előhozza a hidegvért, amire a hétköznapi életedben soha nem volt esélyed.
És itt van a lényeg. Azt figyeltem meg ismerőseim között, hogy ez a megszokott civilizációs kényelemből alapszinten kirángatás (karantén otthon) mennyire kihozza a börtöncella/lakatlan szigeten a túléléshez szükséges személyiség jegyeket – vagy azok hiányát. Ellenáll, élvezi, küzd ellene vagy éppen a túlélésre játszik – mind-mind különböző mértékben megjelennek az emberekben. Van, aki csak sopánkodik és a híreket bújja, a pillanatot éli, nem is mer belegondolni a jövőbe. Ugyanennek a testvére már most azon szervezkedik, hogy mit csinál, ha csökken a bezártsági szint, milyen területen keressen munkát, ahol most akár kitörni is lehet, mert akkora kereslet lesz rá.
A kiragadott példa pedig tökéletesen fedi azokat a viselkedési mintákat, melyeket a frissen a börtönbe bevonulókon megfigyeltek. Természetesen a helyzet súlya más – de jellegében ugyan az (kiszakítva a megszokott környezetből).
Ki lesz viselkedésben a túlélő az új, vírus utáni gazdasági rendben?
Furamód azt figyeltem meg, hogy messze azok viselik a legjobban , akik viselkedési mintáikban (tudtukon kívül) jelentős hasonlóságot mutatnak a börtönbe bevonuló rabokéval. Biztos mindenki látott már régebbi filmeket, mikor a börtönbe vonul XY rendőr/ártatlan/stb... főhős. És utána ott hogyan él túl. Na most árnyalataiban valami ilyesmit lehet tapasztalni körülöttünk.
Rengetegen foglalkoznak most azzal, hogy töltsd el hasznosan a rád szakadt időt otthon – tanulj, pihenj, edz, bármi – de azzal már kevesebben, hogy ezt egyénenként mennyire használhatjuk a személyiség felmérésére. Nem csak arról van szó, hogy most a személy elhízik-e most vagy szorgalma új távlatokat nyit előtte – hanem hogy pszichésen hogyan áll ehhez.
Ez amolyan lakatlan szigetre (vagy éppen börtöncellába) kerültél helyzet. Adva van egy korlátolt terület, amin tartózkodnod kell és abból kihoznod valamit. A személyiségeden múlik, hogy felzabál-e a stressz, vagy éppen előhozza a hidegvért, amire a hétköznapi életedben soha nem volt esélyed.
És itt van a lényeg. Azt figyeltem meg ismerőseim között, hogy ez a megszokott civilizációs kényelemből alapszinten kirángatás (karantén otthon) mennyire kihozza a börtöncella/lakatlan szigeten a túléléshez szükséges személyiség jegyeket – vagy azok hiányát. Ellenáll, élvezi, küzd ellene vagy éppen a túlélésre játszik – mind-mind különböző mértékben megjelennek az emberekben. Van, aki csak sopánkodik és a híreket bújja, a pillanatot éli, nem is mer belegondolni a jövőbe. Ugyanennek a testvére már most azon szervezkedik, hogy mit csinál, ha csökken a bezártsági szint, milyen területen keressen munkát, ahol most akár kitörni is lehet, mert akkora kereslet lesz rá.
A kiragadott példa pedig tökéletesen fedi azokat a viselkedési mintákat, melyeket a frissen a börtönbe bevonulókon megfigyeltek. Természetesen a helyzet súlya más – de jellegében ugyan az (kiszakítva a megszokott környezetből).
Ki lesz viselkedésben a túlélő az új, vírus utáni gazdasági rendben?
Comments (3)
Egyrészt mindegy milyen autó áll a garázsban, budán van a házad vagy pesten, mennyi ékszered van, milyen ruháid, sőt most még az is mindegy (bizonyos szintig), h mennyi pénz van a bankszámládon, csak tudj ételt adni a családodnak, fizesd be a rezsit stb.
Másrészt az emberi értékek is megváltoztak. Először arra gondoltam, h kicsit mindenki magába fordul, lehet el is kezdődött, de szinte "mindegy" merre is tart a fejlődésünk, mert ezt más emberekkel nem tdujuk érzékeltetni, mert be vagyunk zárva, nem találkozunk senkivel. Jó ez most sarkított, és nem is így gondolom egészen, de vhogy ez is céltalan lett. Jobb ember szeretnék lenni. Magamnak és a közvetlen környezetmre nézve is fontos ez. De társadalmilag is fontos lenne. De nem lehet találkozni - ettől én kész vagyok. Nekem ez pl lassan adagolt méreg. Én extraszociális vagyok ...
hamar rájössz, milyen ha tényleg kirángatnak a civilizációs kényelemből.