Közjáték (megtörtént)

Felveszem a lakóhelyénél. Az autóban köszöntjük egymást, puszi-puszi. Nem beszélgetünk hosszan, elindulok. A hátsó út felé veszem az irányt, a másik oldalon már sokszor jártunk. Van ott elhagyatott katonai bázis, a les, tisztás, cserjéssel fedett erdei út, csupa játéklehetőség. De most a sötét kis úton haladva azon gondolkodom, hogy konkrétan hová menjünk. És akkor beugrik: hát itt van az elhagyott üzem az út mellett! Lezárták, de imitt-amott van bejárás. Megállok egy beugróban, kiszállunk.
Egyberészes ruha van rajta, olyan pántos-szoknya izé, nem tudom, hogy hívják a nők az ilyen otthonkát. De jól néz ki, ahogy mozdul, libben a szoknyácskája. Szandálpapucs van a lábán, harisnya nincs rajta. Jó idő van, ideális a szabadtéri programokhoz. A csend felett csak a város, az autópálya zaja és a tücskök ciripelése hallatszik.
-Hová megyünk? -kérdi csendesen.
-Szerinted? Majd meglátod, jó lesz!
Nem válaszol, jön velem. Izgi a hely, tudom, hogy szereti az ilyet. Ismernie kell ezt a területet, hiszen itt lakik a közelben. Itt nőtt fel, bár odabent állítólag sose járt. Töredezett, néhol fűvel benőtt betonlapokon sétálunk egy csarnok felé. Itt elszabadult már a természet, reménykedem benne, hogy mi is hasonlóan érezzük majd magunkat.
A hajába markolok. Felfeszítem a fejét, felnyög. Hátra tekerem az egyik karját. Bukdácsol, de tartom. Irányban maradunk, elérjük a csarnokot. Enyhén magam elé lököm az egyik ajtóban, szinte beesik a helyiségbe. Leteszem a zsákomat, nekiesek. Lefogom, markolászom, csókolom. Halvány képként gumirakások kezdenek felbukkanni, némi kosz, por, ami egy ilyen helyen általános. Mindegy, a kocsiban van víz bőven, majd hevenyészett tisztálkodást tartunk. Leparancsolom a ruháját. Már épp ledobná, elkapom, hogy ne koszolja össze. Szerinte mindegy, de azért mégis keresek egy viszonylag tiszta helyet, ahová letehetem. Visszatérek, a mellei alá húzom a melltartója kosarát, majd paskolni kezdem. A fenekét markolom másik kézzel, néha a száját csókolgatom. Néhány perc után érezhetően mindketten bemelegszünk. Nem nyúlok alá; koszos kézzel ilyet nem teszek. A háta mögé kerülök, úgy fogdosom. Előrehajol, két könyékkel egy gumihalomra támaszkodik. Fenekelem. A lelógó, ágaskodó bimbójú melleit markolászom, közben lekerül valahogy a melltartó is. Ideje vetkőznöm. Gyorsan megszabadulok a pólómtól, a rövidnadrággal együtt a gatyámtól. A cipő marad. Gumit húzok, nem kell izgatni, mert ez az előjáték épp elég volt. Hátratolja a fenekét, enyhe terpesszel nyitja meg magát. Utat találok belé, szokás szerint jó nedves már. Tövig betolom. Magamhoz szorítom, így tartom egy ideig. Ujjaim közé veszem a bimbóit, szorítom, húzom. Nyöszörögve tűri, belül mozog. Elengedem, felegyenesedem, a csípőjébe markolok. Dugni kezdem. Erősen, ütemesen. A fenekét csapkodom, élvezi. A hajába markolok, hátrafeszítem a fejét, az egyik karját hátra csavarom, úgy lököm. Csattog. Szeretem ezt a hangot. Nincs kimondottan nagy feneke, de nőies, széles csípőjű lány. Homokóra forma. Bámulatosan tud hízni-fogyni. Ahogy csak akarja. Feszes a bőre, nem karfiolcombú. Mindig ad magára, illatos, sose jön készületlenül randira. Imádom.
Már a határon vagyok, nézelődnöm kell, hogy ne az izgatóan hullámzó hátsót és a lökésekbe beleremegő testet lássam. A hangja arról árulkodik, hogy nemsoká jó lesz neki. Én pedig azt tervezem, hogy egyszerre menjünk el. Kirobban belőle az orgazmus, elengedem a kezét. A gumit szorítja, én dugom tovább a hátára simulva, a melleit markolva, ütemre szorítva őket. Ez izgató, én is elsülök. Nem állok meg, a gumiba lőtt anyag és a mozgás együtt érdekes érzetet ad, már remeg a lábam, olyan szenvedés a túlélvezés. Megfogom a gumit a tövénél és egy mozdulattal kirántom a farkamat. Megfordul, csókolózunk. Hosszan, összesimulva. A fenekét markolom, a másik kezemmel a hátánál húzom magamhoz. Jó így, de mehetnékünk van. Kimegyünk az autóhoz. A halvány, de már érzékelhető fényben látjuk, hogy milyen mocskosak lettünk. Megmosdunk a másfél literes palacknyi vízzel, helyre is áll a világ rendje.
Átgurulunk egy másik helyre, ami nyugis. Órákat beszélünk át, lassan indulni kell haza, reggel munka van.
Szeretjük egymást. Elbúcsúzunk.