Randi 2. A kendő (megtörtént események alapján)

Blogs » Blog - skinwalker » Randi 2. A kendő (megtörtént események alapján)
skinwalker (51)
Dominant
Male, Hetero
  • Has public albums 
  • Has blog 
Entries filtered by time 2021. 01. (1)
2017. 09. (1)
2017. 05. (6)
2017. 05. 01. 21:20 | Appeared: 928x
Napok óta izzik a közösségi oldal üzenetküldője. A múltkori randink igen jól sikerült, mindketten rég szexeltünk ilyen jót. A fő téma most a fenekelés és részemről a puhatolózás, hogy ezt ő tényleg szereti-e és hogy meddig lehet elmenni. Kiderül, hogy igazán nem a bdsm vonzza, inkább a vad, állatias szex. A használat. De kísérletezne fájdalmasabb dolgokkal is, mert például szereti a foltokat a combján és a mellein, amit az együttlétünk okozott. Hogy érzi napok után is a szenvedélyt, izgatja a látvány, mert eszébe jutnak a történtek. Nem mondom, engem pedig az izgat, hogy bár véletlenül, de végre találtam valakit, akin, akivel kiélhetem magam. Nem lételemem a gyengéd erőszak, de izgat és tetszik. Örülök a válaszainak, meg is beszéljük a következő randit. Mindketten kapcsolatban élünk, titokban tudunk találkozni. Ő elvileg szakított, de mégis "otthon" él. Valami albérletről ír, hogy a barátnőjével vettek ki lakást, de nem firtatom, majd beszélgetünk erről is. De most a találkozó a fontos mindkettőnknek. Kéri, hogy ha már így felcsigáztam, csináljunk is valamit a szex mellett. Abban maradunk, hogy majd én kitalálom, hogy mi legyen. Jár az agyam, mint a rokka, valahogy körvonalazódik egy kép, ahogy a kocsiban ülünk egy olyan helyen, ahol senki se jár.
Nem sokat technikázunk, hátra ülünk, ülések előre. Kérem, hogy a karjait tegye a háta mögé, az anyósülés háttámlájának háttal helyezkedjen úgy, hogy a hóna alatt támaszkodjon fel a támlán, a karjai elöl, a másik oldalon legyenek. Megteszi, nehezen, de átfogja a támlát. Felhajtom a karjait könyökben, megkötöm a csuklóit. A haját összefogom, csomót kötök bele egy kötéllel, ezt kikötöm az üléshez, hogy a fejét ne hajthassa le. Kicsit akrobatikus ez autóban, de izgató is egyben. Még én se tudom, mi lesz a folytatás, de észreveszem a kalaptartón hentergő, hányatott sorsú arab kendőt. Nézegetem, nézegetem, csomó van a sarkán. Hmmm... észben tartom, de nem nyúlok utána. A ruhája övét leveszem, azzal bekötöm a szemét. Félig-meddig guggoló helyzetben, a támlán lógva, felfeszített fejjel mocorog a kedves, de nem nyafog. Tudja, hogy ő akarta, ha pedig nem bírja, abbahagyom. Ezt beszéltük meg. Fogdosni kezdem. A melleit markolom, de nem elég ruhán át, felhúzom a nyakába. Kikapcsolom a melltartóját, gyönyörködöm a szépségekben. Nyalakodásba kezdek, puszilgatom, masszírozom, szopom, ahogy jólesik. Nyögdécselni kezd, de alul nem nyúlok hozzá. Fogom a kendőt, cirógatom vele. Kérdezem, tudja-e, hogy mi jön most. Honnan tudná, hiszen nem beszéltünk meg semmit. És a csuklóra tekert, lógó végű kendő csomója csattan a mellén. Megrázkódik, de nem szólal meg. Erre nem számított. És akkor jönnek az ütések. Nyögdécsel, de tűri. Emelt fővel, hiszen ki van kötve. Simogatni kezdem, de a punciját akarom érezni. Lecsúsztatom a kezem, egy határozott mozdulattal belemarkolok. Csatakos. Ó, te drága. Mosolygok, tetszik, hogy felizgult. De nincs még vége, jön a második hullám, dolgozik a kendő csomója. Vonaglik, de nem sír, nem rinyál. Tűri. Abbahagyom, mert már nekem elég. Paskolni kezdem a melleit, finoman csak, tudom, hogy érzékenyek lettek. Simogatom, de nem szorítom meg őket. Elindulok lefelé. A bugyija mellett becsúsztatom egy ujjamat és durván ujjazni kezdem. Nyög, vonaglik, kényelmetlen már neki ez a póz. Gondolok egyet, elengedem. A kezeit nem kellett eloldoznom, mert időközben kioldódott a kötés. Én, balfék rosszul kötöttem meg. Hanem, hogy tűrte és ott tartotta a kezeit! Eloldozom a haját húzó kötelet. Megdicsérem, megcsókolom hosszan, mélyen. Szenvedélyesen átkarol és viszonozza. Nem akar leválni, szorít. -Pedig most vetkőzni fogsz! Elkezdem lehúzni a ruháját, a melltartóját leveszi, a bugyiját lecsúsztatja a bokájához. Ott tartom széttárt térdekkel guggolva a hátsó ülés előtt. A lábai közé ülök, lehajolok, a puncijába markolok. Még mindig nedves. Ujjazom, sokáig. Hosszan, erősen. Már három ujjam odabent van. Megkérem, hogy feküdjön fel hanyatt az ülésre, a bokáit tegye az első ülések támláira. Addig ledobom a göncömet, ott ágaskodom előtte térdelve. Egy mozdulattal tolom be tövig a farkamat, a hátsóján csattan a combom. Kefélem, amíg ki nem fáradok. Váltunk, ülök, kérem, hogy háttal üljön bele. Ez nem kényelmes, de csináljuk. Aztán hosszában hanyatt fektetem, szétfeszítem, úgy lököm. A melleit erősen szorítom, azoknál fogva rángatom a testét néha. Élvezi. Feltérdeltetem az ülésre középen, hogy pucsítson. Hátulról dugom, csattog. A melleit markolászom, a fenekét verem tenyérrel, húzom a haját. Elélvez. Én utána, a hátára.
Adok neki törlőkendőt, pihegünk egymás mellett összebújva. Megbeszéljük, hogy milyen volt. Ő meglepődött, hogy mit terveztem el, pedig nem. Ez rögtönzött akció volt. Kis szájkarate a kegyes hazugságokról. De úgy tűnik, hogy szeretjük egymást.
Hűvös van. Az idő is jól eltelt. Összeszedjük magunkat. Hazaviszem. Csókkal búcsúzunk. A közösségi oldalon majd írunk...

Comments (0)


Noone has commented this blog entry.