Elmentél Barátom

Este jött a hír... úgy döntöttél, itt hagyod a földi létet, s vele együtt mindenkit, akit szerettél, s aki szeretett... 💔💔

Butaság a múlt idő... hisz mi még szeretünk, s te is szeretsz, igaz? Ez nem úgy megy, hogy lekapcsoltad a villanyt, s ami előtte volt, az a homályba vész, igaz?!🤔🤔

Rendíthetetlen voltál, kitartó és szívós! Támasza a védteleneknek és vezetője az elkóborlóknak...

Emlékszem, micsoda hévvel vetetted bele magad a szent küldetésbe, mely szerint kikaparsz a lelki posványból, és társat találsz nekem...😁😁

Emlékszel? Mennyit „harcoltunk”, mennyire nem akartam, hogy része légy az életemnek, hisz nem engem választottál!

Annyira fájt, annyira akartam, hogy szenvedjek... 🤷🤷

Emlékszem, mikor városokon át hajtottál, csak mert eltűntem... Akkor ott, a zuhogó esőben, a kocsi előtt térdelve tapasztaltam meg először, mit jelent az, ha valaki felelősséget érez a másik iránt.

Ehhez nem kellett szerelem, nem kellett Ds semmi... így voltál összerakva.

Emlékszel a beszélgetéseinkre? A rengeteg lopott órára, mit a mindennapjainkból csentünk el, csak hogy adhassunk egymásnak valamit... Bármit... Egy jó szót, egy szar poént, egy drámát vagy csak egy „spamglit" a Duna-parton, a lábunkat lógatva...🥳🥳

Sokszor „büntettél”... de megtanulhattam általa, hogy az soha nem lehet céltalan. Mindig kell lennie irányának, súlyának.

Te tanítottad meg azt is, hogy a fájdalom lehet rossz, lehet jó, lehet romboló, gyógyító, gyönyört adó vagy épp azt elvevő. Attól függ, ki, mire és hogyan használja...

Te voltál az etalon! A kiindulási pontom, az eredendő...❤️

Láttad minden küzdelmem, botlásom, talpra állásom. Láttad, mikor hátat fordítottam neked és ennek az egész kibaszott világnak...

Hosszú időre eltűntem, s te nem kerestél. Kirepült a fióka? A dacos lány nekiront a nagyvilágnak? Azt hiszem, mindkettő igaz...😵‍💫😵‍💫

Te megtaláltad a boldogságod Szubod karjaiban, én pedig elindultam megkeresni a magam boldogságát...

Ritkán beszéltünk... te már egyáltalán nem kerestél, én pedig... nos, nincs mentségem... Elsodródtunk egymás életétől...😔😔

Így visszagondolva soha nem mentem el, soha nem fordítunk hátat egymásnak... Bennem éltél mindig, ahogy én tebenned.🤫🤫

"Találkozunk újra... de nem most... még nem..."

Még mindig szeretek a földön aludni az ágy mellett ☺️ és még mindig hangosan olvasom a számomra fontos mondatokat.

Sillyke