Tény

Hangsúlyozom: tapasztalatlan lévén én csak olvasgatok, ismerkedek, mivel (fizikailag) számomra még ismeretlen ez a világ.
Én azt gondolom, hogy át lehet látni ezt más, külsô oldalról is.
Az, hogy valaki sub vagy dom beállítottságú, az nem azt jelenti, hogy az élet minden területén úgy is viselkedik, gondolkodik. Én pl. domináns hajlamú vagyok, viszont ha olyan társsal hozna össze a sors, aki felvállaltan sub, nem tudnám mindig, mindenhol úgy kezelni, mert mindenkinek van lelke. Igen, talán ez így nyálas, de az egyik alapvetô dolog nálam egy bizonyos "szentháromság".
1. közel azonos (vagy nagyon hasonló) érdeklôdési kör.
2. közel azonos (vagy nagyon hasonló) szellemi, lelki szint.
3. közel azonos (vagy nagyon hasonló) szexualitás.
Ezek egy (bármilyen) kapcsolatban alapvetô dolgok (amiknek belûlrôl kell jönnie és nem azért mert a másik elvárja), csak ezek után jön a mindenki szerint fontos, de sokak szerint elhanyagolt, elcsépelt "elvárások", mint a bizalom, hûség, szeretet, stb.
Ha az elsô három pont mindkét félnél megvan, akkor mûködik egy kapcsolat.
Tehát én arra gondolok, hogy az alapköveknek meg kell lenniük, ha ez megvan, akkor már úgy hívhatják (sub, dom, switsh, nem meghatározható, perverz, stb.) és kezelhetik (a másik felé kimutatva szeretik, a tenyerükön hordják, éreztetve gondoskodnak róla, a biztonságról, alázzák, lekurvázzák, stb.) egymást a társak, ahogyan akarják. Nem ez a lényeg. Én ezt az egészet a párommal csak úgy tudnám elképzelni, ha szerepjátékként lenne beállítva. Az, hogy mondjuk egy napig a szolgám lenne, csak mint játékként tudnám elfogadni, a való életben ugyanolyan egyenrangú velem, mint bárki más, nem több és nem kevesebb. Hiszen ezért vagyok mellette, nem csak testileg, hanem lelkileg is. Egy férfinak (legalább is nekem) nem kihívás egy "bólogató kutya". Persze, adódhatnak helyzetek, amikor ez a cél (csak a "hálószobán" belül), de nem mindig és mindenhol. Az ilyen unalmas lenne és elveszne a varázsa, aránylag hamar. Igen, egy sub-nak is kell döntéseket hozni. Ez pedig intelligencia kérdése. Itt sok adatlapon, blogon, íráson tükrözôdik az, hogy intelligens emberek látogatják ezt a honlapot. De az IQ mellett ott van az EQ is. Az érzelmi intelligencia. És ez meghatározó lehet abban, hogy ki, hogyan hívja magát, miként él meg dolgokat, hogyan gondolkodik.
Engem, személy szerint jó érzéssel tölt el, ha a párom a boltban megveszi magának azt a csokit, mert tudja, mit akar, tud dönteni. És azt se felejtsük el, azt a biztonságot (nem anyagiak), amit egy domináns fél sugározni tud egy sub felé, azt kölcsönösen tudnia kell a sub-nak is adnia a dominánsabb felé. Ettôl "kerekebb" a dolog.
Lirian fogalmazásával tudok maximálisan azonosulni:
"Optimális esetben a dom és a sub megtalálja azt a kompromisszumos pontot ahol kellőképpen kiélhetik a hajlamaikat és még funkcionálhatnak a társadalom számára hasznos emberi lényként is."
Ismét hangsúlyozom, ez csak az én véleményem, nem muszáj egyetérteni vele.
Nem tudom, érthetô volt-e, természetesen mindenki véleményét tiszteletben tartom.

Igen, valahogy így érzem ezt én is:-)

Ismerek valakit, aki anno szubként aposztrofálta magát. Újabban kacsingat a "nem meghatározható" felé... Ő mondta, hogy szereti, ha nem kell döntenie. Csak előtte pontosan definiálja, miben hajlandó nem dönteni... :-)

Örülök, hogy egyetértés van abban, hogy éljen a realizmus.:)
Szép dolog alárendeltnek lenni, lerohanni a boltba a listával és gondolkodás nélkül bevásárolni. Csakhogy, a hétköznapi kényszerek alól senki se vonhatja ki magát, még egy sub se.
De írhattam volna másik példát is abban a tesztben. Pl szülői értekezlet, a dom dolgozik, felhívni nem lehet és neked azonnal döntened kell, hogy milyen hittant tanuljon a gyerek. Vagy a két lehetőség közül hova menjenek kirándulni. A lényeg az volt, hogy vannak esetek amikor muszáj dönteni. S akkor azért a józan ész legyen már a mérce. Mert hát, ha nagyon szigorúan nézzük akkor egy sub 24/7-ben ilyen esetekben sem dönthetne. Na ezért tartom a 24/7-t lehetetlennek. Vágyálom. S még egy dolog, vagy megunják a résztvevők, vagy beleőrülnek. Az utóbbiban a sub az esélyesebb.
Optimális esetben a dom és a sub megtalálja azt a kompromisszumos pontot ahol kellőképpen kiélhetik a hajlamaikat és még funkcionálhatnak a társadalom számára hasznos emberi lényként is.
S nincs tisztán a:) b:) vagy c:) válaszú ember. A teszt csak egy játék volt, paródia. Elgondolkodtatásra szánva. Az meg, úgy látom sikerült.:)

Rendszeresen felbukkan ez a "bólogató bábú" kategória a topikokban, a blogokban, talán a reglapokon is.
Ez lenne a szubmisszivitás csúcsa? Vajon létezik egyáltalán a 100% szubmisszivitás?
Ezen gondolkodtam, mikor a hozzászólásokat olvastam...

Abban az esetben ha valaki 100%-osan más kezébe helyezi az akaratát, akkor lemond mindenről. Arról is ha neki már nem megfelelő a kapcsolat, elmúlik a "kémia", megszűnik a szerelem/szeretet, a tisztelet, és esetleg váltani szeretne... szeretne. De az Ő számára nem létezik a "szeretne", illetve csak akkor ha ura is rábólint... Tehát egy ilyen elképzelt kapcsolat vagy a végtelenségig tart, vagy addig amíg a Domináns fél ezt akarja.
Valóban létezik ilyen? Óvatosan úgy fogalmaznék, hogy nem igazán jellemző. - szerintem.

A realitás valahol félúton van...

A szubteszt Lirian blogjából van. A konkrét esetben, hogyha pontosan megbeszéljük hogy sertéssült lesz, és annyi pénz van nálam, én bizony meg sem néznék semmi mást, csak megfognám a disznóhusit és kész, sietnék haza folytatni a forró hangulatú estét. Nem akkor állnék neki számolgatni, hogy jövünk ki olcsóbban. Bizonyára Uram adná rá mondjuk a pénzt...
Na de életszerűen ez nem így van. Első közelítésben bizonyára hozzátenné azt is, hogy és hozzak még valami fincsit, mondjuk csokit. Második közelítésben a saját (esetleg közös) pénzemből elgondolkodnék az akciós csirkehusin, mondjuk holnaputánra. Sőt, vennék is. Meg csokit, hármat: egyet nekem most azonnal, és kettőt közösen kettőnknek.

Összességében meg: ugye emlékszel a kiértékelésre? "A" válaszok esetén ajánlott beköltözni egy kínzókamrába vagy toronyszobába és ott is maradni mindannyiunk érdekében:)

Zsák meg a foltja alapon: ha egy pasi hülye picsa bábot akar magának, egészségére. Én maradnék az igazi Férfinál. Aki lehet hogy "nem meghatározhatónak" számít, de mégis inkább Domnak, értelemmel megáldva.

Elmentem vásárolni, majd jövök:)))
Jó Éjt:)))

Úgy van! Ne (feltétlenül) a miérteket kutasd (mindig lesznek újabbak), hanem azt, akinek te épp ilyen szubmisszív lelkifurdalás nélküli csokivásárlóként kellesz!:))

Igen, igazad van, s ezt tudom jól:)
Mégis az a kisördög...
Képzeletben, volt, hogy átéltem..bármit, bárhogyan, bármikor..Neki. Képzeletben élveztem..
De aztán olvasva nem rég egy blogot,(már nem emlékszem pontosan kié volt) amiben egy sub teszt volt,
a kérdés pedig a következő:
x összeget kapok a boltban, ezt és ezt kell vennem..
hát grrrrrrrrr, felébredtem:)
Én igenis megvenném magamnak azt a bizonyos csokit a pénztárnál mindenféle szubmisszív lelkifurdalás nélkül:))
Jobb lesz ha nem filozofálgatok, egyszerűen csak élni és megélni kell, miértek kutatása nélkül:))

Maradjunk annyiban, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok arról, milyennek kell/illik lennie egy "igazi" szubnak, Domnak, ...hovatovább switchnek, vagy Nem meghatározhatónak.:)


Épp ettől gyönyörű ez... És épp ezért találhatja meg minden zsák a maga foltját..:)

Számomra egy igazi szubmisszív nő, hasonlatos O-hoz.
Bármit, bárhogyan, bármikor, Neki.
Én pedig attól olyan messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtől:)

Igazán a blogom is csak költői volt.
Én jól érzem magam a bőrömben így, perverzen és nem meghatározhatóként.
A megfelelő partnerrel..
De ez a kérdés újra és újra felmerül bennem.
Honnan számít valaki szubmisszívnek? Meg lehet húzni egy határvonalat?
Vagy az a nő, aki a hálószobában lesz csak azzá, de azon kívül zokszó nélkül elvárja a Nőnek kijáró tiszteletet, szerelmet, a bókot, udvarlást és durván fogalmazva királynői bánásmódot minek számít?:)
Újra és újra felmerülő filozófikus kérdések ezek:)

Igen Kedves lilian:)
És mégis..
A vágy, hogy királynőként bánjon velem a hálószobán kívül, a vágy a törődésre, a figyelemre, romantikára, szerelmes üzenetre...
Nekem ezek a vágyak nem feltétlenül szubmisszív vágyak:)))
Annak ellenére sem, hogyha becsukódik a hálószoba, konyha , fürdő...akármilyen ajtó, örömmel vagyok a perverz kis ribanca:)

Ezek szerint a "nem meghatározottságod" elsősorban mégis a szubmisszivitásról szól, különben nem okozna neked gondot ez az egész...

Azért talán (saját reménység is:) létezik olyan Domináns férfiember, aki minden (elsődleges) dominanciája ellenére is képes arra, hogy adja a lelkét ..is..
És ettől még nem érzi magát kevésbé Domnak. Mert nem is lesz kevésbé az...

És ha ez megtörténik, akkor a gondod megoldva:)
Vagy nem?
Lehet, hogy te akkor már nem tudnál rá Domként tekinteni? Ez a valódi probléma?

(Ha akarod, tekintsd költőinek a kérdéseket..:)

A lelkek nem birtokolhatóak. De a szerelmeseké összeér :)

Ha switch lennék, most bőszen helyeselnék:)
De nem vagyok az..
Abban a bizonyos helyzetben uralkodásra képtelen vagyok.
Az nem tartozik a vágyaim közé.
Így maradok perverzen nem meghatározható.:)

Gondolod, hogy tényleg önmagaddal vagy összeférhetetlen?
Szerintem teljesen "normális" mindkét vágyad.

(Legalábbis switch-szemmel nézve egész biztosan...)