Blog - Sickdreams

AZ
“Szeretlek. Még úgy is, hogy soha nem szexeltünk, pedig ilyen még sose volt.” “Tulajdonképpen egész jól nézel ki. Téged még józanul is megdugnálak.” Mindezt részegen. :D Meg szavak nélkül, amikor Szenteste, ott azon az elnéptelenedett lépcsőn az én ölembe bújt. Enyémek. Ó, a nosztalgia... 😊

Impressziók egy nemlétező levélre
Ne haragudj, nem neked akartam elküldeni. Tudod… tudod, csak rajta volt a neved a listán. Ne félj, nem akarlak a harminc fokban karácsonyra invitálni. Én épp csak kerestem egy szabad sarkot abban a konyhában és beültem közéjük. Éreztem az átható füst és halászlé illatot. Fáztam a tizenkét fokos fűtetlen otthon melegét, amiben átmelegített az a félig leégett gyertyacsonk. A karácsonyuk. Titkon megszorítottam annak a férfinak a kezét és átöleltem őt a szívemmel. Ott voltam a torzók között....

Tejút, Naptól nyolc perc, csengő nincsen
Figyelj, Te Hülye! Nagyon hiányzol! ... Kezdhetném így is. De hazudnék. Nem lenne elég. Tudod, mindig azt mondtad, nem kell, hogy beszéljek. Mégis folyton ezzel rágtad a fülem. Miért? Hogyan? Fejtsd ki! Magyarázd meg! Most figyelj! Nem mentem eléd. Nem mentem eléd, mert azt akartam, hogy most végre Te érj oda, ahol én vagyok. A saját tempódban, a saját lépteiddel, a saját gondolataiddal. Olyan valósággal álltál elém, ami három világ találkozása volt egy töredék pillanatban....

Nem tartozik senkihez, bárkié lehet
Az embereknek nem szabadna olyannal élniük, aki nem szereti őket. Rögzülnek a rossz szokások, az érzékelés hibás, és a működés roncsolódik. Végül fel sem fog tűnni, hogy valami (talán végleg) elromlott. Túlságosan sokat hazudtunk. Szörnyen szerettelek. Téged. A szörnyem. Kinyitottál. Hol lassan bontogatva, hol tépve, őrjöngve törtél be. De kinyitottál. Tudod, úgy éreztem, hogy tökéletesen összeillik a lényünk. Rád nézve tükörbe néztem. Utáltam, mégis így kezdtem szeretni, amit látok....

Deja vu
Suis mon sillage et penches ton visage Vois mon naufrage atteignant ton rivage Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons Celles qui dessinent mes plus folles déraisons Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons Celles qui dessinent mes plus folles déraisons Nem érdekel... Szerelmes vagyok! Csak még nem tudom mibe... ^^

Are you happy now?
Ha azt mondanám boldog vagyok, ezzel az egyetlen egy mondattal örökre elvenném magamtól az érzéseim sokaságát, melyek igaz, néha fájnak, de mindig előre visznek az életben. Így hát ne kérd, hogy boldog legyek. Jogom van a boldogtalansághoz!

Lek enah
Hajnalban keltem. Felvettem az összecsomagolt holmikat a vállamra, de szörnyen nehéz volt. Valahogy sokkal jobban nyomott a teher, mint kellett volna. Már úton voltam, mikor csörgött a telefon. Nem. Az nem lehet. Tegnap még jó volt minden. Le is szúrtalak, hogy most már kapd össze magad, mert fasírtban leszünk. De már nem volt kihez bemennem. Mérges vagyok. Üvölt bennem a hiány és a düh, hogy itthagytál. A kezedet szorítva, a kezemet szorítva, a szádon köpted ki magadból az életet,...

Játék
Azt, hogy mi nem vagyok bármikor könnyen el lehet magyarázni. Mégis a lényeg a miben lét, az élni, érezni, égni akarás. Szenvedély, tűz, parázs, érzékeny, érzéki; érzéketlen, jég. Nehezen nyílok, és könnyen zárulok. Mégis, ha látom rajtad, hogy élvezed a testem, teljesen megvadulok. Mikor úgy emeled a csípőm a szádhoz, mintha a legszebb pohárból innád a legfinomabb bort; mikor úgy szorítasz, mintha sosem akarnál elengedni; mikor úgy teszel magadévá, mintha az életed múlna rajta......

Enyém; tied
Az én poharam mindig félig üres. Így volt ez eddig; sőt, így lesz eztán is; és én ezt egy cseppet sem bánom. Tudom, igen tudom, a tied mindig félig teli, néha pár cseppel még több is. Állandóan ezt vágod a fejemhez. De én soha nem irigyeltem tőled, sőt. Csak sokszor megszánlak. Kajtatsz a boldogságod után, mégis olyan keserű a szád, hogy belefáj az enyém is. ..

"Szóval nem sikerült!"
Kihalt és sötét a folyosó. Néha már alig félek végigmenni rajta. Igazából nincs mit vesztenem, akármi vár is a végén. Érzékkoktélok, cérnaidegek, valótlan képek. Lámpa fel, lámpa le. Folyton gyújtok, és mindig oltok. Még egy korty levegő, még egy dobbanás. Vigyázok. Rád vigyázok. Ijesztő lehet idegen helyen, idegen arcokra ébredni. Aztán a valóság. Még itt vagy. Még itt vagyok. Vinném én tovább, viszem is helyetted; csak neked ez már nem elég. Mikor bevettem a gyógyszereket, én is egy...

Febris
A lázban kivételesen szép, ahogyan megfogja az elmét, mélybe rántja és színkavalkádos érzelemviharból képeket fon, mik az ébredés után is legalább annyira valóságosnak tűnnek, mint percekkel azelőtt. A tapasztalás, érintések, hangok, illatok reálisnak tűnnek, így csukott szemmel teljesen azt a látszatot keltik fel, hogy az adott szituáció valós, s nem csupán a képzelet szüleménye. A gyötrődés így nyilvánvalóan észrevehetetlen módon lerövidül és a test szenvedései elhalványodnak. Ki van ez...

Rzsstkr
"Remeg a kezed, látom, ahogy a közelembe férkőzöl az ujjaiddal, és lassan apró izzadságcseppek jelennek meg a homlokodon, ragyogó, pici gyöngyök, legszívesebben lecsókolnám, tudom, hogy én okoztam. Alig mersz hozzám érni. Melleim, mint két puha labda omlanak szét a kezedben, óvatosan rugózik az ujjad a hátamon, látom, felizgultál. Őrült jó veled a szex, és én sem élveztem még jobban, de izgulok, nehogy valaki ránk nyisson a másik szobából. Valami házibuli van kint, de mi bent vagyunk...

justalittlething
Nagyon furcsa álmom volt az éjjel... Gyilkoltam. Éreztem, ahogyan a húsba tépett a késem, és én egészen végighúztam, le a gerincig. Szinte markolhattam a még a testben rekedt lelket, tépte, rángatta láncait, amik még e szenvedő porhüvelybe zárták. Meg akartam tartani. Ott. Abban a kínzó, végtelen pillanatban. Azt akartam, hogy szenvedjen, ugyanúgy, ahogy én. Minden egyes kegyetlen percben, ami végeláthatatlanul csak tart, tart és soha nem múlik. Soha nem enged a fájdalom. Utálom, hogy...

Prologue
Azt hiszed ismersz. Azt hiszed, olyan vagyok, mint te. Pedig sokkal jobb, és sokkal rosszabb vagyok nálad. Nem tudsz rólam semmit... Ne akarj megismerni! Hidd el, engem sem érdekelsz. Csak egy kicsit. Néha a szemem sarkából figyellek és talán megindítasz bennem valamit. Van, mikor egészen közel érezlek magamhoz, van, hogy szívesen megölelnélek; míg máskor elbújnék, csak hogy ne tudd: ott vagyok. Gyűlölhetnélek, de nem teszem. Csak nem érdekelsz... https://www.youtube.com/watch?v=p9UMmk-Eyas