"A dominát nem akarhatod!
Miért nem szeretnéd, mondd!
Kérd, de ne könyörögj, ne követelj.
Vágyj, kívánj Engem, tisztelj."
Ha az aperol ízére vágyom,
Az itallapra nézek, megkívánom.
De ha szomjazom, vízre gondolok.
Nem szeretném, akarom, ha száradok.
Követelem, hogy ereimben folyjon
Az élet, üsd meg a csöpögő csapot,
Hogy ne legyek félholt, nyűgös,
Csak ha a csapot velem ütöd.
Miért nem vágylak vagy kívánlak?
Minden percben téged hívnálak,
Ha csak akkor tehetném.
Mondanám mindig, s te nem örülnél.
Ha nincs kritikám hibáidon,
Hogyan tiszteljelek reszkető lábakon?
Mindennel együtt, ha az ész nem lát,
Csak üres, elvakult rajongás.
Jég szívednek miért könyörgök?
Talán jobb, ha zokogva hörgök?
Mert nem engedsz, és már hisztizek,
Hogy értsd, szeretlek, és te nem hiszed?
Miért nem teszek mindent,
Amit teszek, és eltekinted?
Hány csillag hunyjon hát ki,
Mire szemkendőd mögé bevilágít?
Comments (0)