Aki felettem van...

Túl gyakran kerülök a határára végleg elhagyni valakit, aki sokadjára mutatja ugyanazon működési mintákat, amik bántanak. Igyekszem megfelelően kikommunikálni a sértettségemet, és ezután tudom felmérni a másik vagy a saját érettségemet egy közös munkához, kapcsolathoz. Órák, napok, hetek, hónapok után újra értékelve nem sokat változik az álláspontom az illető eltaszítását illetően.

Valami bolygó együttállás lehetett az elmúlt napokban, hiszen egyszerre kaptam visszajelzést, hogy jól döntöttem egy elhagyásban és egy maradásban is.

Egyikük sem tett ígéretet a változás mellett, pedig egy őszinte megbánással egy visszacsinálhatatlan hibát is elnéznék, ha amúgy van miért közösen tovább (de még az sem szükséges).

Talán többet kellene küzdenünk egymásért, egy közös folytatásért. Minden embernek.

Egy nagyon önfejű és sokszor énközpontú tanítóm a sajátos működésem és a tőle eltérő világnézetem miatt képes volt valami teljesen új szemléletet behozni az órájára, ráadásul rögtönözve. Amit más hisztinek nevezne, ő meghallgatta. Egy 180 fokos fordulatban, amibe más beledobott volna, megfogta a kezem. Amit kb 40 éve űz, belenyúlt csak miattam. Miközben tudom, hogy ha más nem tud hozzá alkalmazkodni, azt általában elküldi.

Ő biztos nem élte meg a köztünk lévő hullámzást olyan intenzíven, mint én, és ennek ellenére akart engem megtartani.

Fog összeszorítva vártam, hogy aki sokszor bánt, felismerje, és bár elég erős vagyok nélküle folytatni, ne kelljen. Majd máshonnan kaptam megerősítést. Nem ugyanaz a kapcsolat, más jellegű, és nem olyan intim, de az biztos és stabil, két oldalról. Ilyenkor érzem, hogy haza értem. Heteken át tartó élményeket múlt felül egy gesztus. "Legjobb barátot" egy egyszerű mentor.

Aki alattam van, emeljen fel, aki felettem, az húzzon fel magához, hogy tovább tudjam emelni.