Szadocica

Két dolgot jelöltem ki tabunak, amikor úgy döntöttem, hogy a BDSM-t nem csak saját szórakoztatásomra fogom csinálni. A szerelmemet és a gyereket. Értsd: a sportot és a Cicát.

Ehhez képest mikor használt, büdös cipőt kérték tőlem csak az agyonhasznált, szakadt edzőcipők jutottak eszembe, így ezt saját kútfőből emeltem be. A gyerek magától mászott a képbe, amikor rájöttem, egy igazi szadomacskám van.

Azt sok megnyilvánulásából észrevettem már, hogy hasonlítunk, temperamentumban, viselkedésben, igényekben. A hasunkat is közel ugyanannyira szeretjük, így minden reggel külön program rajtam mászkálni, hogy etessem már meg, megszoktam.

Tegnap reggel viszont arra ébredtem, hogy valaki fojtogat. Konkrétan ráállt a légcsövemre a macska, többször is, és nem csak átsétált rajta, mint a hasamon szokott.

Nem mondom, hogy nem örülnék, ha valaki fojtogatással keltene reggelente🤭, de tőle ezt pont nem vártam. Ironikus volt, hogy előző nap én csináltam ugyanezt egy mazó ismerősömmel, és talán a karma intézte.

Egyrészt örülök, hogy ő közelebb van a három kilóhoz, mint a hatvanhoz, másrészt viszont nem tudom összerakni, hol látott ilyet. Nagyon figyelek rá, hogy ne vigyek haza ebből semmit, azt láthatta maximum, amikor magamon próbáltam ki egy-két pálcát, hogy tudjam, mennyire üt. De az nem fáj annyira, mint amilyen precizitással ő megtalálta azt a pontot, ahol nem kapok levegőt.

Azt az elméletet, miszerint az állat hasonlít a gazdájára, meg tudom erősíteni. :)