Asszociáció

Újpalota ízei vannak a számban,

Pedig ott már régen jártam.

Keresek egy autót az úton, fehér,

Amit ahogy én őt, ő rég lecserélt.

Keresem a lányt, aki azt kutatta,

Míg ugyanezt a dalt hallgatta,

Talán nem veszett el teljesen.

De az a fáj semmi volt, semmi sem.

Mert egyszer szerelmes lettem?

És a gonosz nő csapdájába ejtettem

A szívemet... Az még nem volt éles,

Tele titán tüskékkel, mint a tied.

Ami, hogy szerethetem, beetet,

Nem csak távolról epekedem,

Csókolom, szopom, bele bújok

A kézbe, s ha feszül elhúzódok.

Virág voltam porzó szelekben,

És magam mezőnek képzeltem.

Gyermek álmodik anyja keblein,

Vagy egy tömött párna sarkain.

Kitapintottam a lakatot szíveden,

Bezártad az ajtót is, olyan hirtelen.

Betörtem minden ablakot, féktelenül,

Őrülten nézek? Csak dacosan, értetlenül!

Megszakadt, de tudom, még beszélsz,

Eltűnt a bleotooth de még hallom a zenét.

Egyszerre nedvesedik be tőled a pinám

És a szemem, pedig a tiédet innám.

Ölelj! Üssél! És te menekülnél mégis,

De már nincs hova és nézek én is,

Előlem ugyan kihez? Hisz kitártam

A karom, a lábam és amit valaha láttam,

Ami belőle voltam, és belőled leszek,

Traumákból egyre kevesebb, teljesebb.