Szájfény

Nálam landolt az egyik használt sminked maradéka. Morzsa a tubus alján. Kicsit olyan, mint a szeretet morzsák, amiket kaptam tőled.

Az első anyagias szeánszomhoz kentem fel, mert tudtam, hogy szerencsét hoz. Nem tudtam, hogy jó-e még, de nem ez lenne az első dolog az életemben, ami romlottan a legédesebb.

Ismerős volt a szín, az illat. A pamacs, amire rátapad a kence enyhén visszahajlik a tartóján, amint hozzá érek. És olyan puha érintést biztosít az ajaknak, mintha ott se lenne. Ez más, mint amit a drogériában veszek.

Nem tudom, hogy az érintés lágysága, a textúra vagy az íz váltotta ki, de azt éreztem, hogy te csókolsz. Az izgalom és a drogtúladagolás között vergődtem a tükör előtt remegve, rogyadozó lábakkal.

Az extázis után megigazítottam a szám vonalát, majd lőttem pár fotót. Sose voltam ilyen gyönyörű.

Olyan volt, mint mikor hevesen estem a nyelvemmel a tiédnek, és te hagytad, majd feltolva magadtól fojtogatni kezdtél, és én hozzád akartam dörgölőzni, vagy inkább beléd. Először semleges tekintettel figyelted a vergődésem főleg a Föld és a Menny között, olykor a Pokolra tévedve, majd átfutott az agyadon, hogy akár ha egy kicsit jobban rászorítasz... Láttam, mert egy pillanatra engedted a jól titkolt dühödet átsuhanni az arcodon.

És annyira felizgultam, hogy egész este merev csiklóval forgolódtam melletted félóránként pisilni járva.

Na, ilyen volt a szájfényed is az ajkamon. Vagy inkább a fojtó hiányod. Csak most a Pokol és a Föld között vergődöm, egy falat Mennyországgal.